Köves Iván: Absztráció - Thorma János Múzeum könyvei 24. (Kiskunhalas, 2007)

bizonyítja azt, hogy a fényképezés nem művészet, hogy a fotó sohasem lehet műalkotás.

Fenntartással fogadom a fotográfia múzsájában hívők elgondolásait is. Ők általában a „művészi felfogást” emlegetik, az egyénit, az emocionálisát és a szubjektivet hangsúlyozzák, s ezzel olyan sűrű fogalmi ködbe keverednek, amely elhomályosít, eltorzít vagy eleve ellehetetlenít minden logikus törvényszerűséget. Mindezt azzal a bevett fordulattal koronázzák meg, hogy a művészethez valamiféle isteni szikra kell, következésképp az alkotófolyamat felette áll mindennek, ami logikusan érthető vagy megközelíthető. Sajnos ilyen igénytelen elméletekkel nem lehet meghatározni a művészet valamely ágának a lényegét.

Felmerül a kérdés, nem lenne-e szerencsésebb a művészet szempontjából is, ha egy műalkotás értékét nem árverési mutatókon, nem a divat változékony árfolyamán mérnénk, hanem tudományos szemlélet alapján kísérelnénk meg meghatározni? A klasszikus értelemben vett művészettudomány, hasonlóan más szigorú tudományokhoz, a tényeket kedveli, ellenőrizhető és bizonyítható megállapításokra épít. Egy műalkotás megítélésénél a személyes és egyéni vélemények helyett objektív mércéket próbál alkalmazni.

Ha az alkotó is ezt a szemléletet alkalmazza, akkor képes felülemelkedni szubjektivitásán, hiszen már nem csak érzései alapján cselekszik és állít, hanem elgondolásait és véleményét érvekkel alátámasztva bizonyítja. Úgy vélem, ez az alkotó folyamat lényege, mert szerintem a technikának és a virtuozitásnak is egyetlen feladata az, hogy a szellem segédeszköze legyen.

10