Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
va a hónuk alatt tartották, hogy mindenki lássa. A móka után visszaeresztették a tyúkokat az udvarba. Ezt hívták „tyúkverő”-nek. Mikor a vendégek elmentek, szétszedték a sátrat, a bútorokat és az edényeket visszavitték a kölcsönzőknek (rokonság, vendéglő). A régi lakodalom Kiskundorozsmán* A legények és lányok ismerkedési helye a községben a vasárnapi báli mulatság volt, amely este 8 órakor kezdődött. Erre valamelyik ismerős legény este 7 órakor a háznál elkérte szüleitől a lányt, és reggel 4 óra tájban hazakísérte. A mulatság alatt többen is kérték táncra, s itt kezdődött az udvarlás. Legközelebb már az udvarló kérte el bálra a leányt. Egyébként kedd, csütörtök, szombat és vasárnap voltak a „lányhó járó nap”-ok. Ilyenkor este 9-től 1/2 10-ig beszélgettek a szobában. A hazatérő legényt sokszor irigyei lesték és bottal, bicskával intézték el a sérelmeket. „A dorozsmai nép nagyon szurkálós volt.” A későbbi házastársak összeboronálásában nagy szerepet játszott a „gügyü”, aki idősebb férfi-, vagy asszonyi ismerős volt. A szégyellős és tehetetlen fiataloknak adott tanácsot és közbenjárásával irányította őket a házasság felé. Legnagyobb szerepe a „gügyü”-nek a tanyavilágban volt, ahol a fiatalok ismerkedési lehetősége korlátolt. A lányos tanyákra legényeket vitt, „lánynéző”-be. Ilyenkor a legény tele borosüveggel érkezett, s az asztalhoz ülve maga elé tette. Az asszonynép poharakat tett elébe. A messziről jött legény nem is tudta, melyik lesz a „menyasszony”. Az eladó lány az összes gyűrűit felrakta, hogy csörögjön, ha a poharakat kézbeveszi. A látogatás céljáról egy szó sem esett még akkor. Másodszorra már „kérőbe” kellett menni. A szegény legény jól körülnézett a „lánynéző” alkalmával, s volt, aki így döntött: „Nem való vagyok ilyen helyre: 40 lépés hosszú és 20 lépés széles a trágyadombjuk. Itt engem béresnek használnának; csak a lányt szeretnék elsütni, nicsak, forradás van a nyakán.” A községben a legény és a lány egymás között elintézte a dolgot, de hátra voltak még a szülök. „Kérő”-be egyedül szoktak menni a legények, nehogy megszégyenüljenek egy kísérő násznagy előtt, mert sokszor ilyen választ adtak a szülök: „Gyüvőre aggyuk csak férhő”, azaz kosarat kapott. Ha a válasz kedvező volt, akkor a legény kapott egy „jegykendő”-t (fejkendő) és 6-8 zsebkendőt. A legény csak az esküvő napján adott gyűrűt a menyasszonynak, a szegényebbje ezt is csak úgy kérte kölcsön a lakodalom napjára. Ha szétment a jegyesség, a legény a „gügyü”-vel küldte vissza a kendőket. * Adatközlő: Börcsök József (71 éves) kisgazda, aki 24 éves korától (1907-től) hivatásszerűen vőfélykedett, „Vőfély Börcsök”-nek ismerték. Kiskundorozsma, Temesvári u. 5. Leírta Szom- jas-Schiffert György. Kiskundorozsma, 1954. augusztus 9. 81
