Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
11. Gáspár Mihály és Kiss Krisztina lakodalma. Kiskunhalas, 1908 The wedding of Mihály Gáspár and Krisztina Kiss. Kiskunhalas, 1908 bárányt vitt, így illett. A többiek edényt (porcelán vagy vasedényt), lábasokat, fazekakat, lámpát, vasalót, lavórt, rézmozsarat vittek és élelmet: „cúkor”-t, baromfit, „kanta tejet”, tojást, vajat, túrót, tejfölt stb. Esküvő napján délelőtt, a megadott órában összegyülekezett a két násznép a maga vendéglátó házánál. Itt kisüsti pálinkával, borral, kocsonyával és kaláccsal kínálták őket, néhol csak kaláccsal. A vőlegényes háznál a vőfély szemmeltartotta az órát, és amikor eljött az ideje az indulásnak, rigmusban kikérte a vőlegényt a szülőktől, és megköszönte nekik a nevelést. A vőlegény könnyhullajtva búcsúzott el a szülőktől. Összeállott a menet, amelyet a vőfély vezetett, mögötte a lányok, asszonyok mentek hármasával, négyesével, majd a vőlegény két koszorúslegény között, utánuk a férfiak, hátul pedig a „muzsikások”. Nem daloltak, a menet csak muzsikával vonult. A menyasszonyos háztól néhány suttyógyerek leselkedett az utcasarkon, s ha jelezték, hogy jön a vőlegényes menet, kinyitották előttük a kaput. A megérkező nászmenet kinntmaradt, a házba csak öten mentek be: elöl a vőfély a násznaggyal, mögöttük a vőlegény a két koszorúslegény között. A vőlegényes vőfély beköszöntött és rigmusában kikérte a menyasszonyt a szülőktől. Utána a vőlegényes násznagy ugyancsak versben kérte, hogy virágozzák fel őket. A szülők betessékelték a kikérőket, s a menyasszony a vőlegénynek fehérszalagos, kétágú kis mirtuszvirágot (ágaival lefelé) tűzött a bal mellére, a két 78
