Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban

gában. Ők viszont a vagyoni helyzet szerint intézték a fiatal sorsát. Férjhez kényszerítésről alig tudnak. A legények a katonaidő letöltése után házasodtak, de 28-30 éven túl már „öreg legényéről beszéltek, az „öreg lány” fogalma viszont 22-24 évtől kezdődött.

A halasi lakodalmakat leginkább ősszel, szüret után - „mikor már mögforrtak a borok” - tartották, de volt farsangban is lakodalom, néha májusban is. Kedd. vagy szombat volt a lakodalom napja.

Ha a legény határozott, akkor a rokonságából egy idősebb embert (ez lett a násznagya) megkérve, elmentek a lányos házhoz lánykérőbe. A legény hallgatott, helyette a násznagy beszélt. A lány szülei azzal bocsájtották el őket, hogy majd megüzenik a választ. Két-három nap múlva, legtöbbször a lány keresztapjával üzenték meg, hogy szívesen látják-e a vőlegényt.

Ha kedvezően alakult a dolog, akkor a legény szülei jöttek a lányos házhoz a vagyoni ügyek elintézésére. Ezt csak megbeszélték, de írásba nem foglalták. A megállapodásokat pontosan teljesítették. Ugyanekkor megbeszélték a „beiratkozás” (eljegyzés) és az esküvő időpontját.

Az eljegyzésre a legény a násznagyával jött. A násznagy szép kikérőt mondott, amelyben a szülőktől a beiratkozásra kérte ki a leányt. Az anyakönyvvezetőnél és a papnál történt hivatalos bejelentés után eljegyzési vacsorát tartottak a lányos háznál, amelyen mint vendég, csak a vőlegény és násznagya volt jelen. A vőlegény két gyűrűt: egy pecsét („gombos-gyürü”) és egy karikagyűrűt adott jegyajándékul a menyasszonynak, akitől viszont jegykendőt kapott (még régebben jegyinget). A jegykendő fejrevaló fekete selyemkendő volt, vagy nagykendő, fekete, fehér, piros vagy dohányszínü. Ezekből 1944 után többet szemfedőnek használtak fel.

Jobbmódúak két vőfélyt kértek fel (a menyasszonyét a szülők, a vőlegényét saját maga), szegényebbeknél csak vőlegényi vőfély volt („vőfény”-nek hívták). Ugyancsak meghívtak „koszorúslányokat” és „koszorúslegényeket”.

A vőfély a lakodalom előtt egy héttel hívogatott. Egy cédulára írták fel neki a meghívandók neveit, nehogy az italfogyasztás következtében kihagyjon valakit. A vőfély ünneplőbe öltözött: fényes kemény csizmája volt zsinór széllel, középütt gombbal (volt ráncos ünneplő csizma is), amelybe zsinóros, ellenzős (fölhajtós elejű) feszes magyar nadrágot húzott, feketét. Ugyancsak fekete volt a kabátja is, nyakig begombolt vitézkötéses kabát (vitézkötés az ujján is), amelynek aljaszegélyén és ujjaszélén 4-5 soros tüzésdísz volt tükörposztóból. Bal mellén fehér mirtuszkoszorú volt, amelyről két soron kb. 75 cm hosszú, két ujjnyi széles rózsaszínű szalag lógott. A vőfély virágát és szalagját a koszorúslányok vették és készítették, és ha ezek módosak voltak, a szalag is széles és hosszú volt. A hívogatás előkészületeként a menyasszonyos háznál „früstökölf ’ és ott készítette fel őt a két koszorúslány. Némelyik vőfélynek pálcája is volt meggyfából, rajta csak virággal, de pálca nélküli volt a legtöbb.

76