Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

- Rossz helen jártok, fiaim, mer az itt nincs!” Nem tudnak dűlőzni a násznaggyal. Inkább fölcihelődnek és fordulnak egyet a kocsikkal. Közben megmondja valaki a kis vőfélynek, hogy mit válaszoljon. Újra behajtanak.- „Mér gyűrtetek?- A páros galamb fészkijé gyűrtünk!- No, akkor jó helen jártok. Mennyi pénzt hoztatok?” Ha butácska a kis vőfély, akkor 10-20 forinttal is többet fizettettek vele, mint amennyi pénzt ő kapott a vőlegénytől az ágy kiváltására. A kis vőfély kéri az ágyneműt, öregasszonyok kó- cot köpködnek feléje:- „Most fonjuk, szőjük, még nincs kész.” A kis vőfély és a kísérete becsmérli a portékát, pedig még nem is látta. Végre megegyeznek. A násznagy viszi őket a kamrába, hogy az ágyat kiadja. Ott egy rongyos szalmazsákot és egy kutyát találnak.- „Mink nem erre alkudtunk!” A násznagy még több pénzt követel, s végül bevezeti őket a tisztaszobába és megmutatja a szép holmit. Régen a ládát, a múlt század végétől kezdve a „sublatot, kasznif ’ és az ágyneműt. Lepedőbe kötve volt kikészítve a négy fehér vánkus és két tarka, egy fehér és egy tarka dunyha, legalább két lepedő (de sokszor hat is). A kis vőfély fizetett, s az ágyvivősöket megkínálták pecsenyével, borral. A kocsikra fölraktak mindent - a kis vőfély végignézte a kocsikerekeket, hogy nem húzták-e ki a szögeket - és kihajtottak. A háziak titokban igyekeztek lelopni valamit a kocsikról és utánuk futottak vele, hogy ottfelejtették. Az ágyvivősök sokszor meg is futtatták az ilyeneket, míg a portékát fölvették.

Hazaérve az öregasszonyok figyelték: mihez nyúlt előbb a vőlegény, a fehérhez, vagy a tarkához? A fehér a vendégek részére készült, ha ehhez nyúlt kinevették, ha a tarkához, akkor megdicsérték, mert ez alatt hál majd az új pár.

Lakodalom reggelén a fiatalok misét hallgattak, meggyóntak, áldoztak és ott maradtak a templomban, ahová násznagyaik is megérkeztek és várták a lakodalmas menetet. Az esküvő 8 órára volt kitűzve. A két lakodalmas háznál 7 óra körül gyülekezett a násznép. A meghívottak ajándékkal érkeztek, hoztak az új párnak kalácsot, pogácsát, tányért, bögrét, lámpát, vasalót, húsdarálót, lavórt stb. Kínálták őket pálinkával, meleg borral, üres kaláccsal. A kis vőfély elhozta a nyoszo- lyólányokat, megjöttek a koszorúslegények, akiket a koszorúslányok díszítettek föl. Megérkezett a zenekar (cigány vagy „kanalas”), s a hangszereiket színes szalagokkal cifrázták ki a koszorúslányok. A férfiak üres borosüvegeket hoztak magukkal, amiket folyton töltöttek.

Mindkét háztól zenével indult a menet. Elöl ment az „öreg” vőfély, díszes botjával, bal kezében az üveg bor, rajta a fonott kalács. Mellette ment az első „nyoszorú”-lány, vállán a lobogóval („ujjuju”). Mögöttük a kis vőfély, díszben, virágos bottal, nagy bokrétával a kalapja mellett. Mellette a második „nyo- szorú”-lány a másik lobogóval a vállán. Utánuk az asszonynép, kezükben fehér

47