Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

A régi lakodalom Akasztó községben*

Lányok és legények ismerkedési helye a vasárnap délutáni tánc volt. Ez a kocsmában folyt, ahol a cigány muzsikált. A legények többnyire bent tartózkodtak az ivóban, s az ablakon lesték a lányokat, akik a kocsma előtt föl-alá sétáltak összekarolkozva. Egy-egy lánynak odakacsintottak, ami táncra hívást jelentett. A lányok sokszor tanakodtak, hogy melyiknek szólt a kacsintás; aki aztán magára vette, egyedül ment be a tánchelyre és leült a kacsingató legény mellé. Előfordult tévedés is, mert a legény így szólt: - „Nem tégödet híttalak.” A lány megszégye- nülten takarodott kifelé, de amíg az ajtóig ért, egy másik legény már hívta is a táncba. Ha aztán a leány megtetszett, ilyen párbeszéd alakult ki:- „Együssz velem bálba?- El, de megkérdem, elengednek-é, elszaladok haza.- Édesanyád hogy hívják?- Marcsa néni.- Hát apádat?- Pista bácsi.- Melyik házba laktok? (Megmondja)- Elő, vagy hátul?- Hátul.- Van kutyátok?- Van.- Harapós?- Kicsit.- Aztán kösd ám még!- Megkötöm.- No, hány órakor mehetek?- Nyócra. Né korán, de későn sé, mer akkor nem engednek el!”

így folyt az ismerkedés. Az esti bálra a legény elkérte a lányt az édesanyjától és édesapjától: - „Marcsa néni, Pista bácsi, lögyenek szívesek elengedni a Juliskát.” A szülők nem kísérték el a lányukat (ma az anyja viszi), csak a legénnyel ment bálba, az is kísérte haza. Otthon megköszönte a szülőknek, hogy elengedték a lányt.

Az udvarlás általános módja az volt, hogy a „lányhójáró nap”-okon - hívták „legényjáró nap”-nak is - (kedd, csütörtök, szombat és vasárnap) elment a legény

* Adatközlő: Turn János (74 éves) volt 12 holdas akasztói kisgazda. Leírta: Szomjas-Schiffert György. Akasztó, 1954. április 26.

38