Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
A régi lakodalom Lajozsmizsén* A földeáki csárda körül a 19. század végén lassan sűrűsödött be házakkal Mizse község. A nyárfaerdős homokföldeket nyájak járták, s a nép között a hosszúhajú, bőgatyás, inges pásztoroké volt a szó. Piacok, vásárok alkalmával ők itták az áldomást a kocsmában, meg az iparosok. Két napszámos legény-koma így beszélt egymással:- „Ejnye, de fájn kislány ez a bérzenka [borzas], hogy hívják?- Kollár Teruska.- Hol lehetne vele megegyezni, hogy elgyünne-é hozzám? Valahol meg is ismerkedett a lánnyal és megkérdeze:- Hajj-e Teruska, magát szeretném elvenni. Léhetne-e?- Lehetne. Beszéjjen az édesapámmal. A legény, mikor összekerült az apával, így szólt:- Jóska bácsi, idadná-é hozzám feleségül a Teruskát?- Jól van, fiacskám, beszéjjeték együtt a Teruskával. Otthon az apa így szólt a feleségéhez:- Annyuk, a lányod férhő mén. Beiratkozik szombaton.” Az anya örült rajta. Egy este a legény eljött és „gyürő”-t adott a lánynak, a lány meg kendőt a legénynek, szép selyemkendöt. A vőlegény kötelessége volt vőfélyről gondoskodni. Általában csak legények szoktak vőfélykedni. A lakodalmak leginkább ősszel voltak, amikor már „mögforrtak a borok”. Vasárnap, kedd és szerda volt az esküvő napja. Vasárnapra szerdán, keddre és szerdára vasárnap hívogatott a vőfély. A vőfély lovon járva hívogatta a tanyák népét, a két család meghívandó rokonait, ismerőseit. Kalapjánál volt a „viaszkbimba”, a melléről kétágú pántlika lógott le, amely a bal mellén bokrétára volt kötve. A bal korcából dohányszínű „vőfénykendő” lógott, amely zsebkendőnagyságú volt. Minden díszét a menyasszonytól kapta. A tanyán így beszéltek, mikor észrevették a lovast: - „Pakoj- jatok el, amott gyün égy vőfély, hozzatok égy bögre bort, mire ideér!” A meghívottak egy pár tyúkot vittek ajándékba a lakodalom előtt. A násznagy tíz liter bort, vagy egy birkát szokott adni. A birka fejét kettévágva ő elé tették a lakodalmi vacsorán, hogy sózva egye a velőt. Manapság már csak jelképesen csinálják, „mert jobb falatok is vannak!” A menyasszonynál egy nappal korábban tartották a lakodalmat, mint a vőlegénynél. Ez volt a lány „kiadója”. Ekkor vitték el az „ágy”-at két kocsin a vőlegény házához, csöndben. Előfordult, hogy az esküvő napján délelőtt a menyasszonynál, délután a vőlegénynél volt a lakodalom. * Adatközlő: (Kupa) Varga István (80 éves) kisgazda, sokszoros kisparaszti vőfély, Lajosmizse. Szülei, nagyszülei kecskeméti földről jöttek Lajosmizsére. Lejegyezte: Szomjas-Schiffert György. Lajosmizse, 1955. május 16. 35
