Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
lön esemény volt, amikor a vőfélyek „bukréta-kikérés”-re mentek a menyasszo- nyos házhoz. Itt a menyasszony bokrétázta fel a vőfélyeket. Ő vette a fehér kesztyűket, a szalagokat, bokrétákat és a fehér kötényeket. Ha mégis csak egy vőfély volt, akkor ez két szalagot és két bokrétát kapott a bal mellére, egyébként egyet-egyet. Mindkettőnek nádpálcája volt, amelynek végibe citrom volt beleszúrva, ennek hegyén egy jó nagy (2-3 szál) rozmaringcsokor. A citrom alatt masni volt, s onnan kezdve kétujjnyi széles fehér szalag volt rátekerve a pálcára, hogy ne piszkolódjék el. Alul egy tenyérnyi rész üresen maradt a pálcából. Ezzel a végével szokott kopogtatni az ajtó alsó tábláján. Egy-egy pálca hegyére két cérna fejkendőt (fehéret vagy rózsaszínűt) kötött a menyasszony. így fölszerelve indult hívogatni a vőfély azokhoz a családokhoz, akiket fölírtak neki „az árkus papírra”. Kopog az ajtó alsó tábláján, beköszön, bemegy a szoba közepére, ott megáll és mondja a vőfélykönyvből betanult mondókát. Ha szégyellősnek látszik, a házigazda oda is mondja neki: „Te, lóg a gatyamadzagod!” Némelyik vőfély elneveti magát, mások fújják tovább a rigmusokat. Borsos pogácsával és borral kínálják a vőfélyt, aki „ha ötven házat behítt, alig tud hazamönni!” Szombatra szerdán, szerdára pedig szombaton hívogatott. Két-három héttel a lakodalom előtt „legénybúcsút” tartott a vőlegény. A kocsmában vendégelte meg a komáit, amikor is elbúcsúzott a legényélettől. Egy héttel a lakodalom előtt már sütöttek-főztek a lakodalmas házaknál. Két-három szakácsasszony készítette a „cifra tésztát” (levestésztát) metélővei (nóta nincs hozzá), a „kúcsos-kalács”-okat, a pörkölt tortát (pörkölt cukomyelvek tornyozva) és főzte a töltött káposztát. A lakodalom előtt való napon a menyasszony elküldte a koszorúslány és koszorúslegény díszeit, egy testvérével pedig a lakodalom reggelén a „vőlegény-inget” a vőlegénynek. A meghívott vendégek is a lakodalom előtti nap délutánján vitték el ajándékaikat a lakodalmas házakhoz. Családonkint egy pár tyúkot és két tornyos pörkölt tortát illett adni, adtak azonban edényfélét, fehérneműt (szakajtóruhát, törülközőt, fejkendőt, tollas vánkust stb.). Ha csak egy helyen tartották a lakodalmat, akkor mindent oda vitték. A násznagy 50 liter bort, egy „vendöl”-t és egy birkát adott (a fejét elébe is tették a vacsorán). A menyasszony „ágyát” néha a lakodalom előtt, néha a lakodalom után vitték el. A vőlegény maga jött érte egy kocsissal. Alku, vita a holmi körül nem volt. Legrégebben ládát vittek a menyasszonytól, abban volt a holmija, később egy almáriumot. A legény vette az asztalt, padot, székeket. Egy ágyat aztán szereztek hozzá. Az esküvő napján (szerdán vagy szombaton) 9-10 órakor gyülekezett a násznép. Sült hússal kínálták őket, kaláccsal és meleg borral. A vőlegényes ház násznépe kettes sorban indult el kikérni a menyasszonyt. A menet élén a vőfély haladt összes jelvényeivel, mögötte a vőlegény koszorús lányával, majd a koszorúslegények a koszorúslányaikkal, utánuk vegyesen férfiak és asszonyok, az idősebbek nem karonfogva a feleségeikkel. A menetet a nász23
