Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
Törökök a kunszentmiklósi lakodalomban* Komiósdi Jónás (53 éves) kisgazda szerint: „Öregapáink elbeszéléséből maratt, hogy a régi időben, amikor még törökök bírták Magyarországot és Kun- szentmiklóson is vótak, a magyarok titokba tartották a lakodalmakat, mer a törökök odapofátlankottak, dorbézoltak, ugrátak, kihajtották a vendégöket és eleivel még erőszakoskottak is. A magyarok panaszra möntek a basához és utójára a szultán tiltotta, hogy a törökök eljárjanak a lakodalmas házakhoz. Ha mégis étolakottak a lakodalomba, akit közülük fölismertek, azt följelöntötték és a basa mögbotoztatta. Csak akinek hivatalos levele vót, az vöhetött részt a magyarok lakodalmán. De az öszöm-iszom, bor miögymás kívánása ara vitte a törököket, hogy álarcot kötöttek és rongyos ruhába őtöztek, nehogy fölismerje ükét valaki. Aztán későbben is, jó éjfélbe gyüttek a lakodalomba, ha a járőrjük már elszundikált. Űk vótak a hívatlan vendégök. Ennek az emlékezetére a lakodalmas háznál még ma is divat, hogy este éjfélbe, éjfél után, mikor a vacsorának vége van, gyünnek törökök, kihívattyák a vőfényt és bekérecködnek. A vőfény mögkérdözi a gazdát, hogy beengedi-é a törököket, ha azt mongya, hogy be, kimögy hozzájuk az udvarra és kérdi tőlük: - Hoztatok-é levelet? A törökök elővösznek égy tiszta papirost, nincs írva rá semmi. A vőfény elvöszi tőlük és viszi befelé, a törökök mög libasorba mönnek utánna. A vőfény a táncszoba küszöbén belül mögáll, a törökök mögötte, a konyhába várnak. A vőfény a papirbú ezt olvassa a násznépnek: Ezök a törökök gyüttek Tör ökörszágbú, Gyüttek ám az öregannyuk valagábú! Látom, az életötök a nagy fáradozás után nem valami gyönyörű, Mer a hátatok közepe úgy néz ki, mint égy mögtépött keselyű. Az erdőben tekerik a gúzst, Ögye lé a fene a hátatokrú a húst. Hogy ezért az égypár pohár borért elcsúfítottátok magatokat, Ögye ki a fene mindkét sor fogatokat! Ösmertem apátokat, jómódú embör vót, Ünneplő nadrágján égymást b...ta a főt. így hát hagyott is nektök sok szép vagyont, Hat ökörnek a helit, mög annak rissz-rossz kötelit. így hát föl kék írni a nevetőket égy nagy tökre És azt fölvinni a montenegrói nagy högyre És onnét léguríttani a völgybe, Hogy veszne el a hírötök-nevetök örökre! Húzd rá! * Gyűjtötte Szomjas-Schiffert György. Kunszentmiklós, 1955. április, november. 19
