Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Mándity László

Fotó: Tóth B. László

Mándity László, a Halas Táncegyüttes vezetője

Idén felnőttkorba lépett a Halas Táncegyüttes. A18 éves múltra visszatekintő csoportot 8 éve Mándity László vezeti, aki nemrég töltötte be a 30-at. Folyamatosan képzi magát. Jelenleg is tanul, a Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakos hallgatója.

— A közelmúltban töltötted be a 30-at. Ilyenkor átgondolja az ember, mit csinált eddig, és mit szeretne. Mennyire vagy elégedett?

— Szerintem teljes mértékben senki sem lehet elégedett a saját munkájával. Ha az lennék, akkor nem tudnék tovább fejlődni. Nem keresném az újabb kihívásokat, és nem próbálnám a csoportot még jobban, még magasabb szinten vezetni.

Nem élem meg kudarcnak az elmúlt éveket, de még egyszer hangsúlyozom: azt sem mondanám, hogy elégedett vagyok a munkámmal.

— Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

— A legközelebbi múltból a kanadai utazásunkra, de úgy vélem, a halasi ünnepi gálaműsoraink is jól sikerültek. Mégis — szerintem — az emberekkel való kapcsolat a legfontosabb. Az, hogy hány emberrel sikerült megszerettetnem a táncot, ezt a színes kultúrát, amit mi képviselünk. Hány ember kötelezte el magát mellette, vagy hány embernek volt szándékában ezt csinálni az élete hátralevő részében is. Nemcsak a puszta számok és adatok, a kitüntetések és az oklevelek a falon az igazán fontosak, hanem az az emberi plusz is, ami emögött van, amit ezzel tudtam adni bizonyos embereknek. Erre gondolok vissza szívesen.

— A Garbaiban végeztél. Más területről érkeztél a tánc világába. Emlékszel, mikor döntöttél úgy, hogy a tánc mellett k ötelezed el magad?

— Az igazi fordulópont már nagyon korán bekövetkezett. Nem is a Garbaiba készültem, a szakmunkásképzőbe véletlen dolog miatt kerültem. Nem szeretném kifejteni, hogy miért. Ács- állványozónak tanultam, de amikor elkezdtem, már tudtam, hogy nem ezt akarom csinálni. Utána törekedtem arra, hogy továbblépjek, leérettségizzek, és másfelé orientálódjak. Fiatalember létemre ez akkoriban nem jött össze, mivel mindig volt valami új dolog, ami anyagilag jobban kifizetődőnek tűnt, és elcsábított az iskolától. Mikor benőtt a fejem lágya, elvégeztem a szakközépiskolát.

— Elvégeztél eg) táncpedagógus-tanfolyamot is Kecskeméten.

— Igen, szerettem volna magam tovább képezni, mert úgy éreztem, hogy kevés az a tudás, amivel rendelkezem, és mindig is ezt fogom érezni.

72