Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Gáspár Csaba

Fotó: Tóth B. László

Gáspár Csaba trombitatanár, a Rézangyalok zenekar vezetője

Hosszú utat tett meg Gáspár Csaba, amíg sikerre vitte a Rézangyalok együttest. Felsőfokú komolyzenei tanulmányait Szegeden kezdte trombita szakon, azután mindent maga mögött hagyva külföldre utazott. Düsseldorfban szerzett diplomát, majd hazajött tanítani. Azóta rendszeresen közönség elé lép zenekarával. Koncertjeiket évről évre többen látogatják, és saját lemezük is van már. A Brass Goes Gospel kedvelt dallamokat dolgoz fel fúvósokra hangszerelve.

— Ki akarta jobban, bog) %enés% legfél: te vagf a szüleid?

— A családban senki sem zenélt. A bátyám ugyan megpróbálkozott vele, beiratkozott a

zeneiskolába, de egy óra után otthagyta az egészet. Utána jöttem én, négy évvel később. Hétévesen, mikor megtudtam, hogy felvételizni lehet a zeneiskolába, elkezdtem üvölteni, ordítani, mert minden áron jelentkezni akartam. Anyu - a bátyám esetére emlékeztetve — próbált lebeszélni, de nem hagytam magam. Egy évig szolfézsra jártam Lakatosné Molnár Annához, majd Szőke Antalhoz kerültem, nála trombitáltam.

— A. legtöbb gferek hegedülni vagf zongorázni tanul Miért éppen egt a hangszert választottadé

— Nem volt benne semmi tudatosság. Megtetszett, ahogy a szomszéd srác trombitált. Ezt hallottam, így ezt akartam csinálni én is.

— Olyannyira, hogy végül zenetanár lettél...

— Addig elég kacifántos út vezetett. Hatodikos koromban Tóni bácsi javaslatára elszántam magam. Elhatároztam, hogy zenész leszek. Úgy látta, megvan bennem a tehetség ehhez. Igen ám, de kicsit többet kellett volna gyakorolni.

— Ellébecoltad az időt?

— Nem voltam én lébecolós, de kissrácként nagyon vonzott a biciklizés. Inkább bringával versenyeztem, mint trombitával. Mint minden gyerek, én is játszani szerettem, és nem gyakorolni. Ennek ellenére kétszer annyi időt szántam rá, mint a mai diákok. Másodikos zeneiskolásként a vasutas fúvószenekar próbáira, fellépéseire is jártam. Akkoriban egy picit más volt az értékrend. Hétfőn szünnap volt a tévében: a gyerek olvasott, tanult, gyakorolt, vagy valami kreatív dologgal töltötte el a szabadidejét. Amikor pályaválasztásra került a sor, elektro- vagy irodagép-műszerész akartam lenni, de nem indultak ilyen képzések. Apukám vasutas volt, így a nyomdokaiba léptem. Dieselmoz- dony-szerelőnek tanultam a Garbaiban. Elég hamar észrevettem, hogy talán mégsem ez lesz, amit hivatásként fogok űzni. Anyukámnak viszont

52