Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Ferincz János
— Pedig így van. Én filmre és diára dolgozom még most is. — Mi lesz azokkal a felvételekkel, amelyek kevésbé sikerültek? Szemetesbe kerülnek? — Van olyan is, de általában archiválom. Lehet, hogy én is tudom, vagy valaki más is tudja még használni, mert ezek technikailag azért jó képek. — Visszalépve az eredeti útra, középiskola után bogán tovább? — 1970-ben kerültem az olajosokhoz, az Alföldre. Az egyik geológus kollégámnak volt egy profi gépe, amit én is használhattam. — Az olajipar kínálja a fotósnak a témát. — Fúrósok közé kerültem, akik egyszerű, érzékeny, de pokolian kemény emberek voltak. Fantasztikus társaság volt, nagyszerű embereket ismerhettem meg. Megfogott a mindennapi küzdelmük a természettel, ahogy harcoltak az elemekkel, Az esetenkénti gázkitörések, kúttüzek pedig még látványosak is voltak, persze, hogy jó témákat adtak. Mindig jártam a vidéket, nálam volt a gép, és amit lehetett, megörökítettem. — Csak magadnak fotóztál, vág volt a vállalat részéről is érdeklődés? — Akkoriban nagyon jól mentek az üzemi lapok. Sokat dolgoztam a felkérésükre, közben okosodtam is, de inkább autodidakta módon ment ez. Aztán rájöttem egy nagyon fontos dologra... — Éspedig? — Sokkal könnyebb egy fotót eladni, ha az ember ír hozzá szöveget. így tettem én is, és azt tartom, hogy ez a mai napig igaz a szakmára. Persze, ehhez meg kellett tanulnom még jobban írni. — Mikor kerültél Kiskunhalasra? — 1979-ben jöttünk Halasra. Akkoriban kezdett el fejlődni itt az olajipar, épültek a szolgálati lakások a Kuruc vitézek tere mellett. Dinamikus fejlődés volt ekkor. Olajipari KISZ védnökséget vállaltunk a halasi beruházásokban, így megismerhettem a közreműködő más cégek hasonló közösségeit. Az olajosoknál is nagyon jó kis kollektíva volt. — 1987. április 3., a Halasi Tükör indulása. Ha emlékeim nem csalnak, FerinczJánossal... — A nyolcvanas évek közepén számtalan üzemi lap működött a városban. A pártbizottság •' ötlete volt, hogy ezek helyett legyen városi újság. Az üzemi lapoknál dolgozókból állt fel a Tükör újságírói gárdája. Úgy érzem, sikerült, nagyon jó csapat volt. — Csak a Tükörnek dolgoztál? — Nem, akkor már megvolt a Petőfi Népe mutációja, a Halasi Hírek. Heti egy alkalommal egy oldal a városról szólt. Fotóztam és írogattam is. Erről az időről Hajós Teri, a szerkesztőségvezető nagyon sokat tudna mesélni, akivel öröm volt együtt dolgozni. — Korábban említetted, bog meg kellett tanulnod újságot ími. Ezt úg kell elképzelni, bog iskolában tetted ezt? — Emlékszem, Kovács Palival jártunk egy ilyen újságíró iskolába. Tudod, ez arra volt jó, hogy megtanultuk a műfajokat, és jó alapot szereztünk 47 Fotó: Tóth B. László
