Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Fekete Szabolcs

Fotó: Tóth B. László

— Ember! Kihagytad a Tóth Petit! Köztünk ő volt a legjobb. Akkoriban nagyon virágzott a tornasport városunkban. „Kiskunhalas a torna fellegvára”. Ilyeneket írtak az újságok. Na nem csak miattunk. Akkor már volt Mészáros Csabánk, Hegyes Csabánk és a többi nagy „öreg”. Viszont nem voltak meg a körülmények a normális felkészüléshez. Ha a mi időnkben elkészült volna az új, szivacsgödrös edzőterem, most nem a Csollány Szilveszter meg a Supola Zoli neve csengene ismerősen a világnak. Ezt akkoriban nagyon elkúr- tákü! Ja, és hogy milyen tornász voltam? Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy jó! (haha)

— 1985. november 7-én alakult meg a To You zenekar. Kik voltak benne?

— Itt a nagy piros betűs ünnep! Nincs suli, valamit csinálni kellene. Zenekart esetleg? így indult, és ővelük: Sipos Attila (gitár), Fekete Csaba (gitár), Ábrahám Róbert (bass), Lakatos Gábor (dobok) és persze, jómagam (dalnok).

— Ez volt az első zene karosdi ?

— Igen. Nyolcadikosok voltunk, és már végre csajozni akartunk. A csajokhoz pedig akkoriban legkönnyebben a zenén keresztül vezetett az út. Nagyon sokat gyakoroltunk, és érdekes módon rögtön saját számokat kezdtünk kreálni.

— Egy számotok beugrik: Hazafelé. Monoton kattogás, zakatoló sínpár...

— Ezt a számot vettük fel először stúdióban, 1987-ben. Sőt: még klip is készült belőle VHS-en. Nagyon brutál.

— A To You volt az Ozjrisz elődje. Azt hiszem, utóbbiról elmondható, hogy sikeresen működött, működik. Neked mi volt a zenekarral kapcsolatban a legnagyobb élmény?

— Már több korszaka volt az Ozirisznek. Ezek főleg a tagcserék miatt voltak. Minden korszaknak voltak árny- és jó oldalai. Igazából nem tudnék kiemelni semmit. Voltak „durva” sztorik, nem mondom, de mostanában visszafogjuk magunkat. Lehet, hogy felnőttünk? Most már inkább egyfajta példakép szeretnénk lenni, hogy lám úgyis lehet hosszú éveken keresztül zenélni, hogy a nagy áttörés nem következett be.

— Négy lemezetek jelent meg az utolsó éppen angol nyelven, sok ezer fellépés határokon innen és túl. Nehéz összetartani most már lassan 20 éve a bandát?

— Persze! Nem is igazán sikerült. Gondolok itt a tagcserékre. Az Ozirisz nem egy sztárcsapat és már nem is lesz. Ez egy „drága” hobbibanda, de szeretjük, és ezért csináljuk. Vagy inkább csinálgatjuk.

44