Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Vladár Károly
Fotó: Tóth B. László Dr. Vladár Károly fizikus, zenész Dr. Vladár Károly, a fizikai tudomány kandidátusa 1980. óta a Magyar Tudományos Akadémia Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetének munkatársa. 1985-ben Akadémiai Ifjúsági Díjat, két évvel később pedig az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Gyulai Zoltán díját vehette át kiemelkedő munkájáért. Művei között azonban nemcsak rangos nemzetközi folyóiratokban megjelent tudományos közlemények, hanem hanghordozók is vannak. Vladár Károly életében a tudományok mellett a zene fontos szerepet tölt be évtizedek óta. A halasi kötődésű muzsikus kezdetben elektromos gitáron játszott, majd a népzene és a népi hangszerek felé fordult. A Magyar Dudazenekarral a nyár elején Franciaországban vendégszerepeit, júniusban a Hídünnep és a Budapesti Búcsú alkalmából a Láncúidnál játszottak. A külföldön is ismert és elismert együttesnek 2005-ben lemeze jelent meg Dudásom, dudásom, kedves muzsikásom címmel. Vladár Károly vendégzenészként közreműködött a Lyra együttes albumain. — Gimnazista koromban sok fiatalhoz hasonlóan én is rock együttesekben játszottam: gitároztam és énekeltem. Sutyinszky Jánossal és Rajnai Miklóssal muzsikáltam először olyan formációban, amelyik közönség előtt lépett fel. Aztán a Kentben Csorvási Zoltánnal, D. Nagy Lajossal, Jáger Zoltánnal és Szabó Imrével — meséli Vladár Károly. — Tizennyolc éves koromban leérettségiztem, majd elkerültem Budapestre. Egyetemre jártam, és azokban az években kezdtem el népi hangszerekkel foglalkozni. — Ha úgy nézgük, viszonylag későn... — Korábban is szerettem a népzenét. A Szűts-iskola zenei tagozatára jártam, ahol rengeteg népdalt tanultunk. A furulyát ott kezdtük hatévesen. Nagyon jó énektanámnk volt: dr. Szombati Károlyné, Irma néni, neki igen sokat köszönhetek. Aztán a '70-es évek közepe táján találkoztam eredeti előadókkal, előbb hang- felvételen, aztán valóságosan is. Akkoriban megjelent két négylemezes népzenei album. Azokat annyit hallgattam, hogy majd mind bele is ment a fejembe. Elmentem gyűjteni a Nyírségbe, Sárrétre, Baranyába idős adatközlőkhöz. Összeeszkábáltam bodzafából és gumimatracból egy dudát. — Ennyire megtetszett? — Varázslatos hangzása van, tánczenére termett, három sípja egymagában egy zenekar. Hallgattam lemezeken, nézegettem képeken, utánaolvastam. Még egy eredeti régi darabot is sikerült egyszer kölcsönkérnem, ami alapján elkészítettem a második dudámat, most már keményfából, de az sem lett olyan, mint kellene. A duda bonyolult szerkezet, készítése azóta külön szakma. Aztán vettem egyet 1990-ben, és az utóbbi 126
