Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Szalontai Szilvia
— Több városi rendelvényen is állandó vendégek... — Minden évben részt veszünk a nemzetközi szüreti karneválon, alkalmanként pedig a Mozgáskorlátozottak Kiskunhalasi Egyesülete regionális találkozóján. Idén meghívást kaptunk a méhész bálba is. Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy Halason elég kicsi a mozgásterünk. Úgy gondoljuk, sokkal több fellépést tudnánk vállalni a városban, ha erre felkérést kapnánk. — Milyen emlékeket őriz a% abasári bor- és történelmi dalos találkozóról? — A hatalmas, több mint 200 csoportot felvonultató rendezvényen kuruc kori dalcsokorral képviseltük a várost. A programon való részvételért emléklapot és abasári bort kaptunk dísz- csomagolásban. — A. citera örök szerelem? — Igen, mondhatjuk. Felvetődött már, hogy abbahagyjuk, de a barátság olyan erősen összeköti a társaságot, hogy végül nem szántuk rá magunkat erre a lépésre. Köszönettel tartozunk a családjainknak, feleségeinknek a támogatásért: amiben tudnak, mindig segítenek. — Van, aki átveszi majd a stafétabotot? — Ifjabb Szűcs Sándor, a fiam szintén zenél, pár éve pedig Apjok Laci lánya, Vera is belépett az együttesbe. — Milyen terveket dédelgetnek? — A padkaporos találkozót szeretnénk nemzetközivé tenni csoportok meghívásával. Mindez kapcsolatok és anyagiak kérdése. Jó lenne koncertezni külhoni magyarok előtt is. Ha felvennénk a kapcsolatot új közösségekkel, a repertoár is bővülhetne. A Semmelweis téri szökőkút mellé nyárra hangszerbemutatót tervezünk. Idegenforgalmi szempontból is érdekes lehet, ha sikerül visszaadnunk valamit az utcabálok hangulatából. — Milyen súlyú szakmai körökben a minősítő versenyeken való eredményes szereplés? — Fontos benne lenni a vérkeringésben. Büszkék vagyunk arra, hogy amatőr együttesként arany minősítéseket nyertünk országos versenyeken. Előfordul, hogy magas zenei végzettségű vezetők csoportjai is elvéreznek a megméretéseken, ha nem követik a hagyományokat. A tradíciók őrzése az alapja az egésznek. Feldolgozásokkal nem lehet odaállni a zsűri elé. Olsvai Imre néprajzkutató például azt mondta a tavalyi értékelésében, hogy csupa jót írt rólunk. Korábban dr. Kálmán Lajos népzenekutató is azt tanácsolta nekünk útravalóul a minősítő versenyen, hogy ha az eredeti zenei elképzeléseinknél maradunk, akkor jó úton járunk. — Ha jól tudom, több száz dalt ismernek fejből... — Igen, egyszer már leültem összeírni, és nyolcszázig jutottam. Előfordult, hogy más szöveggel visszaköszönt ugyanaz a dallam, ezért fel is adtam a számvetést. Az ember mindig tanul valami újat, most már több mint ezer számot tudunk. Kellemes meglepetés volt, amikor az egyik könyvesboltban Apjok Laciék olyan könyvre bukkantak, melyben évtizedek óta nem játszott dalok is szerepeltek. — Ha újra kezdhetné a pályáját, ugyanezt az utat járná be? — Azt hiszem, hogy igen. Jó kis közösség a miénk. Sokfelé jártunk és szép emlékekkel lettünk gazdagabbak. A gyerekeimnek mindig mondom, hogy ettől jobb hobbi nincs, mert miközben szórakoztatunk, mi magunk is szórakozunk. Pál László 117
