Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Szalai Pityu

— Milyen fenékkel nyomultatok?

— Blues és country. Négy szólamban énekeltünk, volt bendzsó, hegedű, akusztikus basszusgitár is. Voltak saját dalaim, egy albumra való, egyiket, talán az egykoron oly népszerű Fekete lányt emelném ki, azt Papp István billentyűs barátommal raktuk össze.

— Ekkor Halason is élénk synei élet volt. Te ebből kimaradtál...

— De csak a főiskolás évek alatt. Miután hazajöttem, megismerkedtem Boldizsár Petivel, aki remek jazz zongorista, vele máig kiváló a kapcsolatom. Aztán jött BB, azaz Bende Béla dobos és Prácza Zoli basszusgitáros. Jazz rock és blues volt a fő irányvonal.

— A. Possjobányi Earí szerint e% volt minden idők legjobb halasi jazygrock bandája.

— Szfinx Blues Band volt a nevünk. Egy legendás szerzeményt megemlítenék, ez volt a Kimentünk a vasútra. A szövegeimre egyébként is az a jellemző, hogy olyanokat írok meg, amiket átéltem, amik velem megtörténtek. Ha alkotok, csak a nyers valóságra tudok gondolni.

— Mi volt a főiskolás évek után?

— Az Állami Gazdaságban helyezkedtem el. Nem akartam a Vízműhöz menni, ott a fater volt a főnök, és nem akartam, hogy kivételezzenek velem. De nagyon jól éreztem magam a gazdaságnál.

— Ha jól tévedek, itt is volt alkalom a zenélésre.

— Ja, együtt játszottam Tóth Zolival, a későbbi polgármesterrel, aki zongorázott, Dóczi Karcsi trombitált, Cseh Marcell tubán játszott, Solymosi Peti meg pisztonozott. Örömzenélés volt ez.

— Később mégis a Vízműnél kötöttél ki...

— Apám szólt, hogy mi volna, ha átmennék. Nekem kevesebbet fizetett, mint egy másik mérnöknek.

— Apropó, ha Vigmű, akkor Víspnű Klub...

— Az öreg kultúrfenomén, Lunger Pali bácsi rögtön zenekart alakíttatott velünk, persze, folkban utaztunk. Én nem különösebben szerettem ezt a műfajt, de sokat tanultam belőle. Később aztán az öreg nyugdíjba ment, és átvettem a klubot.

109

Fotó: Tóth B. László