Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás

is az, hogy e téren a harcot leszűkítik a különböző értekezletekre. Nem merik nyíltan mindenhol leleplezni, szétzúzni az ilyen irányú ellenséges híreszteléseket. Hasonló a helyzet a klerikalizmussal is. Még számos párttag eljár templomba, a családtagok pedig részt vesznek a hitoktatásban, pl. Tompán 13 párttagnak 23 családtagja jár hittanra, sajnos köztük Grósz, Fribert és Mintái elvtársak alapszervi titkárok családja is. Ugyanitt Kiss Ágoston munkásőrparancsnok kilépett a pártból, hogy meg tudjon esküdni a templomban. A pártszervezetek e téren sem folytatnak kellő felvilágosító munkát. Mindezek a jelenségek azt mutatják, hogy a falusi munkában az osztályellenség fokozott tevékenységével kell számolni.”86

A szöveg alapján úgy tűnik, hogy a kommunista egyenlösítő, egyneműsítő politika ekkor még részben saját célkitűzéseinek a foglya lett, hiszen a korábban megnevezett „osztályellenségek” kiiktatása, beolvasztása egyfajta elérhetetlenséget is jelentett számukra (lásd a „dolgozó ember álarcára” utalást). Másrészt alapvetően fantomképekről volt itt szó, amelyeket átvettek a különböző felsőbb szintű pártközpontokból, azok propaganda részlegein kreált kiadványaikból, a sajtóból, hiszen - mint láthattuk - az agrártermelők rendkívül szűk rétege, néhány százaléka tartozott a módosabbak közé. Az is életszerűen magunk elé képzelhető, hogy milyen mértékű volt - ez esetben - a falusi ellenőrzési gyakorlat, amely a lehetséges pontossággal követte a templomba járók összetételét. Egyes párttagok és családtagjainak vallásossága mögött persze látnunk kell a nők, (feleség, nagyanya) hagyományos értékeket vállaló szerepét. Mindez persze szintén generációs kérdéssé vált, s a pártállami ateista, vallásüldöző gyakorlat a statisztikák (a hittanlátogatás, a megkereszteltek és egyházi esküvőt vállalók aránya) szerint végül nagyrészt elérte a céljait.

A termelőszövetkezet helyzetének balotaszállási pártvitája

1958 nyarán még látványosabbá váltak a tsz működési zavarai, hiszen azok is elhagyták vagy elhagyni szándékoztak, akik egykor aktív szervezői voltak. A tsz jövőjét, s a párt álláspontját hangoztatta ekkor például Tóth Károly: „csupán azzal nem értek egyet, hogy a kommunista TSz-tagok kilépnek a TSz-ből. Véleményem szerint belső okra vezethető vissza ez a magatartás.” Helytelenítette a háztáji földterület nagyságát is, sőt azt minimálisra óhajtotta csökkenteni, mondván, hogy „ez a közös rovására megy.” Szabó Sándor kilenc holdon gazdálkodott, de ő a tsz-tagságát arra hivatkozva halogatta, hogy ő az általa használt földterületnek még nem volt tulajdonosa. Ugyanakkor szükségesnek tartotta a háztáji állomány fenntartását, mivel szerinte a „TSz gazdasági helyzete jelenleg még olyan, hogy nem képes előleget pénzben biztosítani, ezért fejleszti a tagság a háztájiját.” Kelemen Ignác - miközben utalásokat tett a falusi „osztályharc” továbbélésére — részben összefoglalta azokat a többségi kortársi véleményeket, amelyek a tsz-ről kialakultak: „A kilépőkkel kapcsolatban elmondja, hogy ez ne agasson senkinek sem, hogy kilépünk, mert ma párttagok vagyunk, de holnap már nem leszünk. Az önkéntesség elvét ismerem magam is, ezért az önkéntesség elve kimondja, hogy bármikor kiléphetek a TSz-ből. Érdekes, hogy ügyünkkel nagyon sokan foglalkoznak és néha élesen bírálnak bennünket, holott nem nézik a kilépésünk okát. Az egyéni gazdák ezreseket vágnak zsebre, mi pedig már hat hónapja egy fillért sem kaptunk. Nagyon sokan csak elmotoroznak mellettünk, de nem nézik

206