Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán
ták, ezt alaposan rátapodták a falra, és végül fúrkóval is teljes hosszában végigverték. Az első rend után az egész felületet falszigetelési célzattal egy sor náddal borították, erre jött az újabb réteg falazósár. A további rétegek között is használtak kötésként vessző-, nád- vagy szalmaszálakat. Naponta annyi falat raktak fel, hogy még a következő sorokat elbírja, azaz 4-5 sor után szikkadni hagyták. Az 50-60 cm szélességben emelkedő falak külső-belső egyenetlenségeit éles ásóval lemetszve tüntették el. Ezen falazásnál a fő- és válaszfalak egyidejűleg készültek. Az ajtók, ablakok helyét gyakran szintén éles ásóval, fejszével, utólag vágták ki a kész falból. Az épületet kívül-belül tapasztották, simították, majd száradás után meszelték. A vertfal A földépítkezésnek szilárdabb, specializáltabb változata. Az építkezés előkészítése hasonlatos a korábban taglalt rakott faléhoz. Korábban közvetlenül a döngölt földre, később pár égetett téglasorból való alapra, újabban gyakran több sornyi téglalábazat fölé, deszkák közé - járomba - rakták a falazáshoz elődolgozott földet. A járomhoz a kijelölt fal nyomvonalán ölenként - egymással szemben mintegy 60 cm távolságra - egy pár oszlopot ásnak a tervezett fal széleihez. Az oszlopok belsejéhez, mindkét oldalon - a ma használatos zsaluzásos technikához hasonlatosan - távtartó lécekkel kb. 30 cm széles deszkákat erősítettek. Az oszlopokat ezen deszkák fölött páronként gúzzsal összekötötték. Az előkészített földet a pallók közé lapátolták, majd öt-hat ember falverő lurkóval a falon állva, körbe döngölte az egész felületet. A sor tömörítése után a deszkákat levették, a friss falra keresztbe léceket fektettek, majd ezek fölé állították újra össze a kalodát; a műveletet soronként ismételték. A téglaalapra, az első réteg alá szigetelésként teljes szélességben leggyakrabban egy sor széles, colos deszkát fektettek. Korábban előfordult, hogy csupán egy sor lapított náddal födték le az alapot. A további rétegek közé nádat, szalmát, venyigét vagy vesszőt tettek. A sarkoknál erősítésként általában egy-egy függőleges karót is állítottak, amelyet soronként megcsavart vesszővel kötöttek a falba21. Az ajtók, ablakok kereteit a falrakással párhuzamosan rögzítették22. Az elkészült épületet kívül-belül tapasztották, majd meszelték. Ezzel az eljárással nagy, többhelyiséges épületeket is emeltek földes és deszkapadló7. Vertfal 8. Vertfalba foglalt ablak, Füzes, Babó Béla tanyája 99
