Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szalai Sándor: Balotai Helynevek
Barina Vendel (Kuthen) Kenyér váró. Nép rege Zöld ruhában áll Halas határán Egy magas domb az országút mellett, Mit a rege Ez a jó öreg pap Arra járván mindjárt megkeresztelt; JCenyér váró ’ nevet ada rája Amint feljegyezte A nép krónikája... Megmutatja gazda a szolgának És megáll rá szeme szája vére... A juhász ha kérdezik tán tőle Horgos bottal integet feléje; Elkerüli, meg nem áll itt rajta A gúnyát rá - világért sem rakja... Gyanúsan néz a fuvaros rája Ha mellette hajt talán el A heti vásárra. . . . Századik sem tudja ám azonban Történetét - árva nevén kívül, S rajta mégis ezreknek gyanúja Mint egy barna fekete holló ül... De tudom én... le is Írtam A mihelyest meghallottam Úti levelemre. Elmondom hát hallgassatok Zengő czimbalmomra... Had beszéljen... had mondja el Mit tud valljon róla?... ’Kenyér váró’ igy hívják a dombot Mellyet egykor a szilaj szél Végtelen széles jó kedvén A futó homokból Egy rakásra rakott... Neve pedig onnét ragadt rája Mert rajta egy szegény legény Kenyerkéjét várta. . .. Nagy fokos volt kezében Suba a nyakában Setét haja vállaira hullott Szivén száz halál van... Mind kiosztja egynéhány forintért Nem irtódzna az ártatlan sok vért... Jött az alkony Fenn a parton Kész a rabló - utast vár Oldalánál ón fokosa Halált osztani készen áll... „Szembe szállók sors te véled Vagy halált vagy boldog éltet Vivők ki vas kezedből... Vivők ki és élni fognak Szülőim, kik a nyomornak Sírva evék kenyerét!... Kincset hordok nagy halomra Őket s engem e halomba Szép örömmel temetem.”... Egy szekér jő öreg férfi rajta Hátulján egy ifjú szép leányka Tizenöt év - tizenöt kikelet Alig nézett, alig még reája... Mint az éjjel - setét haja S van ez éjnek két csillaga:- A szemek... Ollyan gyenge olly bájos mint liliom Ha felnyílik - a szép ifjú hajnalon. „Lassan bátya, szólt a rabló hangosan, És kezében éltetoltó balta van - Úgy siet kend megszakajtja a lovát, S én tőlem meg azt se kérdi: Nem cserélnék-e pipát”?... És az öreg megértette Hányadán van a dolog; Régi szíve nem magáért Hanem szép úrasszonyáért Tán utolszor - feldobog... S futni indul... ah de késő Egy ütésre oda van, Bent a rabló bent a gyilkos Bent ül már a kocsiban... „Hát neked kis úri vendég Mi bajod? Te tán magad szép szóra is Megadod. Nem kell fokos? - Ne félj tőlem Nem bántlak Jó leszesz te kalapomhoz Virágnak.”... S megölelte a remegő kis leányt, - „Ne félj tőlem - szóla hozzá - A kis madár kesergése A karvalynak mit sem árt... Ne sírj tehát, - hanem mond el Mi járatban voltatok, - S aztán meg hogy ki volt ez a Sok időt élt vén bagoly?.. Tudhatta volna már régen Hogy törvény a betyár szava Mig a fokos kezében... „Ez egy kedves öreg szolgám Rég igen rég vigyáz már rám.”. . Szólt a lányka nevét mondva S egyet mást is szólva róla... És a zsivány mind halaványabb lesz Reszket mint a nyárfa levele S azzal telik mi még nem volt benne - Könnyel telik mind a két szeme... És nézi a megmeredt halottat Elereszti a lányka kezét „Megbünteti szörnyen az ég Vakmerőén ki ellene vét”... Szólt a rabló - mert a holtban Kit még egyedül szeretett Kinek kincset gyűjtött rablott Saját atyját ismeré meg!... S eleresztő a lánykát a holttal Megsiratta keserűn szömyükép... A faluban is megsiratták azt Az emberek - s aztán eltemették. Még egyszer ment a zsivány a dombra Hol kenyerét várni szokta... Széjjel nézett és azután Magát rajta - meggyilkolta! És ezután pompás temetés lett Sok holló és sas összesereglett... Mit sem hagytak csak a csupa csontját - Ezt később a juhászok elásták. És a hegyet hol a rabló Annyiszor várta kenyerét A népek és az agg rege ’Kenyér várónak’ nevezék... És minden évben e napon A néma csend éjjeken Kincset csörgetve egy alak A rabló lelke megjelen... (Vasárnapi Újság 1856. jún. 22.) 4. Jakabcsics Jenő: Kenyérváró hegy. Festmény, 1985 87 Kép: BPH
