Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szakál Aurél: Balota puszta a 16–20. században

Térkép: Janó Ákos 1965. 72-73. alapján

rPMDtUM. V=Ss '£\

<L.^\

v ^ V

<5

»

I

1

»

1

Scjnat Iáink

1

1

1

t

>

4. ^4 kiskunhalasi határ és művelési ágai 1761-ben. Kovács György térképe

Balotán hat (Gáspár Péter, Gyevi Péter, Jakab Gergely, Lakos Szabó György, Löki Nagy András, Vájná István) és Göbölyjáráson is hat (Búza Mihály, Farkas János, Lukáts János, Pásit Miklós, Szentpéteri János, Tari István). A legnagyobb tulajdonosok Göbölyjáráson voltak: Búza Mihály (123 kh), Tari István (81 kh).

A halasi határ művelési ágait is bemutató - Kováts György által 1761 -ben készített -térkép szerint a Balotaszállás története szempontjából érdekes területen szántóföldek húzódtak a Szabadkára vezető út két oldalán, míg ettől keletre Balota puszta (Praedium Balota) jelentős része legelő volt.43 Megállapítható, hogy nagyobb méretű földművelés az 1750-es években kezdődött Göbölyjáráson és Balotán. Ez jelenti az állandó megtelepedés kezdetét is. A redemptusoknak kiosztott szállásföldeken megteremtődött a tanyák kialakulásának lehetősége.

Kováts György 1761-es térképével kapcsolatban még egy érdekességet kell meg- említeni. A határtérkép megjelöli ugyan Fehértó és Tajó határait, de ezen kívül nincs jele, hogy Halas város vezetése a belső határok kijelölésére gondot fordított volna. Balla Antal Pest-Pilis-Solt vármegye és a Hármas Kerület című térképe megjelenése (1793) után a Tanács tiltakozott több adat miatt, mert Eresztőt és Rekettyét önálló jogállású pusztának („praedium”) tünteti fel a térkép, holott azok a város területéhez („terrenum”) tartoznak. Valószínűleg a belső határok figyelmen kívül hagyása tudatosan történt, hogy egy esetleges pervesztés esetén még lehessen a határokat a városra nézve kedvezően megállapítani.44 A Tanács eljárása érthető, ha a 17. és a 18. századi perekre gondolunk. A 17. századnál lásd Balotával kapcsolatban az 1639-ben és

48