Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szakál Aurél: Balota puszta a 16–20. században

zetett.)10 Halas lakossága 1578-ban 1000-1200 főre becsülhető, színmagyar település.11 Lakói az agrártársadalom jellegzetes képviselői. Földművelő és pásztorkodó tevékenységet folytattak.12 A mezőváros 8 elnéptelenedett környékbeli település területét kebelezte be saját határába.13 A Halason lakó agrárnépesség használta Balota puszta területét is. A Duna-Tisza köze újabb pusztulása a tizenöt éves háborúban következett be. 1596-ban a tatárok teljesen feldúlták ezt a területet. Halas és környéke 1608 után ismét elnéptelenedett.14

Halas újranépesítése az 1620-as évekre tehető, az ideköltözött baranyaiak által. Ettől az időszaktól folyamatos a település létezése.15 Az 1626-os adóösszeírás szerint az újjáéledő települést a török 17 ház után adóztatta meg.16 Halas népessége a 17. század folyamán 1000-1500 fő között váltakozott, megmaradva az 1570 utáni szinten.17 Halas határában a mezőgazdasági termelésben egyformán szerepet játszott a földművelés (búza, árpa, zab, köles, széna, szőlő) és az állattenyésztés (ló, öszvér, marha, juh, sertés).18 A gabona- és takarmánytermelés a török megszállás vége felé növekedett. A szőlőtermelés és borkivitelről ugyanez állapítható meg.19 A több lábon álló nagyparaszti gazdaság jelentős számú bérmunkást (béres, szolga, csikós, gulyás) foglalkoztatott.20

A 17. században a halasiak által megszerzett Balota többször szerepel a várossal kapcsolatos iratokban. 1639-ben Lipcsey Bálint fenyegeti a mezőváros lakóit Balota szállása használata miatt, nyilván némi használati díj reményében.21 Balota, Eresztő, Fehértó, Füzes, Karapái, Pokárd [Polgárdi] és Telek puszták adományozásáról 1657-ben Wesselényi Ferenc nádor Agárdy Andrásnak, Cseh Mihálynak és Tomay Mihálynak adott oklevelet. A halasi területhasználati gyakorlat és egy korábbi (Karapáit érintő), egymásnak ellentmondó adományozás valóságos tanúvallatási áradatot indított. 1657. október 20-án és 1658. október 21-én Füleken, majd 1659. június 14-én Szegeden a tanúk egybehangzóan azt vallották, hogy Fejérföld, Eresztő, Karapái és Rekettye mindig is Halas határának szerves része volt.22 A tanúvallatások mindhárom alkalommal a jogkövetelők ellen, ill. a városa képviseletében fellépő Paksy László igaza mellett bizonyítottak, de mégis az adományosok maradtak nyeregben. Valószínűleg a mezőváros lakói egyszerűbbnek vélték kiegyezni velük, vagy a Halasba olvadt puszták ügyében ítélkező fórumok úgy vélték: gyengíti a kinti birtokosok jogait, ha egy hódoltsági település ellenszolgáltatás nélkül ilyen hatalmas területet élvezhet. Az Agárdy, a Cseh és a Tomay (később a Hamar) család legalábbis a hódoltság végéig ellenőrzése alatt tartotta a megnevezett pusztákat, köztük Balotát.23 1673-ban Hamar István pereskedett Balota, Fejértó, Rekettye, Füzes, Eresztő puszták miatt.24

1683-ban az Oszmán Birodalom Bécs ellen intézett támadásakor a Duna-Tisza köze népe tatár pusztítást szenvedett el. Az 1683 júniusi tatárjárás nem tizedelte meg Halas és környéke lakóit, de jelentős károkat okozott nekik.25 1685. október 7-én Szolnok várát visszafoglalták a töröktől. Ezzel Halas vidéke két nagyhatalom ütközőzónájába került. 1686-ban Buda és Szeged visszavételével Halas térsége felszabadult a legalább 143 esztendeig tartó török megszállás alól.26 A törökök 1683. évi Bécs alatti veresége fordulatot hozott hazánk történetében, de 16 évig tartott a törökök elleni felszabadító háború. Ez sok kárt, szenvedést, pusztítást hozott Halas és környéke lakóinak is.

41