Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotai emberek - Ficsór Gyula: Balotaszállási emlékezés

szeretetét a Biblia tanításából merítette. Szinte hihetetlen, de 2003-ban ahogy kilépek a kunfehértói ABC-ből, kit látok ha nem a T-t. Jókedvűen üdvözölt egy vele hasonló korú embert. Első gondolatom az volt, hogy bemutatom magam és emlékeztetem, hogy mennyi keserűséget okozott nekem annak idején. De meggondoltam. Nem szóltam neki semmit.

Amikor ment a cséplőgép tanyáról tanyára, a gazdák feladata volt etetni a cséplő bandát. Akinek nem inge, ne vegye magára, de személyes tapasztalatból mondom, hogy volt néhány gazda, aki csak tej levest és lebbencslevest adott a cséplőgép munkásainak. Mielőtt jött a gép, az édesapám kezdte gyűjteni a dinnyéket a jó hűvös pincében2 a Göböljárás 85. sz. tanya alatt, a gépesek számára. Nem tudom ma már miért nincsenek akkora dinnyék, de a disznótrágyával megburkolt talajon, és a különleges dinnyefajták miatt, némelyik dinnye elérte a 21 kg-ot is. Édesanyám meg csirkehúst főzött és diós meg lekváros tésztát készített. Mondta is édesapám: Emberek! Egyenek annyi dinnyét, amennyit akarnak, de ne lopjanak dinnyét, mert még nincsenek beérve. Nem is loptak el egy dinnyét sem tőlünk, és szerettek hozzánk jönni csépelni, a jó ellátást jó munkával jutalmazták.

Azután Vendellel visszakanyarodtunk az öttömösi útra. Mutogattuk egymásnak: itt volt a Lukonics-tanya, a Tóth Döme bácsiék és Kramererék régi háza meg Papp kovács. Itt volt a kocsma és a Nagy Elek postásék háza. Nem tudom megvan-e még a liga, ahol a Bónáné ápolónő lakott és ahol a „rettenetes” (de nagyon szükséges) gyermekoltások voltak? Ráadásul a ligában lehetett disznó, marha vagy ló passzust is kapni Bóna néni férjétől.

Szépen haladtunk tovább. Befordultunk a balotai iskolához is. Idejárt feleségem édesanyja Rapcsányi Ilona és testvérei Zsófika, Sándor, Eszter, Benő, Tériké, Etuka, Gábor sasheverői lakosok a 20-as és 30-as években. A Dittrich-kastély is már a múlté, és a Kis Ó. Lajosék tanyája is. Aztán megnéztük a 15-20 hatalmas szorosan egymás mellett nőtt fekete nyárfacsoportot Balotaszállás legtávolabbi pontján, az öttömösi út mellett. A monda szerint itt 1848-as hősöket temettek, és azok porából nőttek ezek a gyönyörű fák. Remélem, nem jut senkinek eszébe kivágni őket. Természetvédetté kellene nyilvánítani ezt a facsoportot, ha ez eddig még meg nem történt. Utána lefordultunk a határúira Pusztamérges felé. Hamarosan elértük a négy határt, ahol

2 Ez a bolthajtásos tégla pince jó szolgálatot tett, amikor ebbe hurcolkodtunk le, ahogy a front átvonult Göböljáráson egy 1944 októberi éjjel. A gőböljárási állomást egy sebtében ásott harcvonal védett kevés magyar és német katonával. Kinn álltunk a ház előtt édesapával, a menekült vasúti kalauz Tóth Endre bácsival (aki rettentően félt és állandóan mondta: Bálint menjünk már le a pincébe) és aznap este Sasheverőről a Rapcsányi Antal apósáéktól megérkező Vicsek Benővel. Először délről hallatszottak az ágyúlövések. Mondtam én is: apuka menjünk már le a pincébe, mire ő azt mondja “ez tül messze van”. De a kilövések egyszerre közeledtek, míg a becsapódások Halas felől kezdtek hallatszani, mire apuka azt mondta: na most már itt az ideje lemenni a pincébe. Itt töltötte utolsó szabad éjjelét a fiatal Vicsek Benő, feleségem nagynénjének, Zsófikának első férje, és Vicsek Győző balotaszállási lakos apja. A front átvonulása utáni reggel édesapám, mint katonaviselt ember, feltudta mérni a helyzetet és úgy gondolta, hogy ekkor már Halas felé a szélmalom körül nem németek, hanem oroszok vannak. Ezt arra is alapozta, hogy reggel a géppuska ropogások már a szélmalom felől hallatszottak. Tanácsolta is Benőnek, váljon, míg tisztázódik a helyzet. De Benő túl türelmetlen volt, hogy tovább induljon Halason lévő gyermekéhez és feleségéhez. Még ma is szemem előtt van, ahogy vékony, magas alakja elindult a szélmalom felé. Ekkor láttuk életünkben utoljára. Állítólag az oroszok gyanúsnak találták, hogy ez a civil át akar menni a fronton és letartóztatták. Eltűnt.

305