Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Baksa László–Csordás József: Rákóczi Vadásztársaság
évi LV-ös vadászati törvény életbelépéséig tartott. A programok végrehajtásához nagy segítséget jelentett a Bács-Kiskun Megyei Vadgazdálkodási Alapból pályázatok útján elnyert pénz illetve a társaság anyagi ereje, mely részben a már befejezett és már működő fejlesztések eredményeiből adódott. A legnagyobb segítség a feladatok végrehajtásában a tagság időt és fáradtságot nem ismerő hozzáállása, mert lehet talpraesett vezető, jobbnál jobb ötlet, ha nincs a megvalósításhoz kétkezi munkaerő. Segítették munkánkat a településen gazdálkodó mezőgazdasági üzemek is. Meg kell köszönni támogatását Simon György úrnak az akkori megyei fő vadásznak, Horváth Zoltán úrnak az akkori megyei vadászati felügyelőnek, akik mint az érdekvédelem illetve hatóság vezetői minden erejükkel segítették ezt a munkát. Utoljára, de nem utolsó sorban dr. Barányi László úrnak a Kiskunsági Erdő- gazdaság volt igazgatójának. Túl azon, hogy a vadásztársaság az erdőgazdaság területén vadászott, a vadgazdálkodáshoz - vadföldek - és a bérvadászathoz - vadászház - is komoly segítséget adtak. Elmondhatjuk, hogy ez az együttműködés példaértékű egy nagy állami vállalat és egy vadásztársaság között. Szólni kell a vadásztársaság alkalmazottjairól is ezen időszakban: Fricska Imre fővadász, Kovács S. Károly, Csendes József, Magyar Lajos hivatásos vadászok teljesítettek szolgálatot. Szakmai hozzáértésük, elhivatottságuk nagyban segítette a leírt eredmények elérését. 1996-ban megjelent az azévi LV-ös számú vadászati törvény, mely a vadászatot, vadgazdálkodási tevékenységet szabályozza. Fő változás, hogy a vadászati jogot a földtulajdonhoz kapcsolja. A törvény életbelépése hozza a vadásztársaság életébe az újabb változást. A törvény kapcsán új területi felosztás lép életbe és ezzel együtt új 10 éves üzemtervi, illetve bérleti időszak következik. Ez a változás a vadásztársaságot igen nehéz helyzetbe hozta. A 12000 ha-os terület majd harmadára csökkent, de ennél is nagyobb baj, hogy az elmúlt 15 év alatt kialakított dám- és fácán élőhely berendezéseivel együtt egy tollvonással a szomszédos állami területhez került. Ezzel egyúttal a társaság fő bevételi forrása szűnt meg. A társaság a fennmaradásért küzdött, és végül sikerült területes vadásztársaságként tovább működnie. Bár az igazi nagy vadászatok már csak az emlékekben élnek és a beszélgetések kapcsán elevenednek fel. Igaz, 2007-ben lejár a 97-ben kötött 10 éves terület bérleti szerződés és elméletileg újból lehetőség nyílik a területek változtatására. Akárhogy is alakul a vadásztársaság sorsa, vélhető, hogy az írásban említett aranykorokhoz hasonló időszak már nem jön el. Ettől függetlenül mindent meg kell tenni a lehetőségek minél jobb kihasználására. Ez az újabb kihívás már egy új vezetőség fel261 Fotó: if. Baksa László 3. Fricska Imre fővadász és Kovács S. Károly hivatásos vadász a meglövetett gímbikával, 1993
