Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Száraz Csilla: Balota története a kezdetektől a késő középkorig

földbemélyített házakban laktak, állatokat tartottak, földműveléssel foglalkoztak. A terepbejárás során háztartásuk egyik fontos tartozékát, cserépedényeik (tálak, fazekak) töredékeit nagy mennyiségben találtuk meg. A gyűjtött anyagban szép számmal vannak jellegzetes korongolt, szürke töredékek, tálperemek. Minden lelőhelyen több simított díszű darab is volt, ami a szarmata korban nagy mennyiségben a késői időszakban válik általánossá.68 A Révész György által leírt 16 szarmata sír a Református egyház földjéről (5. lelőhely), az abból előkerült Constantinus rézpénz, ami meghatározása szerint 350-360-ra keltez, szintén alátámasztja ezt. A korszakban a terület sűrűn lakott lehetett, a 38 lelőhelyből 22 helyen voltak szarmata leletek.

Amikor a hunok 375-ben átkeltek a Volgán, és Ny-ra kényszerítették az előlük menekülő népeket, a világtörténelemben ritkán látott méretű és gyorsaságú, nagy területeket érintő népmozgásokat indítottak el. Népvándorláskomak a Kárpát-medence történetében a pannónia római uralom megszűnésétől a magyar honfoglalásig, a magyarok megtelepedéséig tartó időszakot nevezzük (380/425-896/950). Ebben a korszakban keletről folyamatosan érkeztek nomád vagy félnomád életmódot folytató népek és katonai csoportok. A térség etnikai képe többször átformálódott, az újonnan érkezettek igyekeztek uralmuk alá hajtani a letelepedett életformát követő helyi népeket, köztük a szarmatákat is69. A szarmaták a régészeti leletek alapján igen nagy tömegben éltek még az V. században is az Alföldön, megélhették a gepidák foglalását és uralmát is70. A régész számára nehéz a korabeli írásos forrásokban, római, majd bizánci krónikákban említett népneveket, és az előkerült leleteket összeegyeztetni. A nép- vándorláskor lenyomataként értékelhető talán az a néhány durva kidolgozású cserép, amely a Szőlősi tanya mellett (29. lelőhely) és a Kőhalomtól É-ÉNy-ra 150-200 méterre, a Szalai tanyától nem messze (10,15. lelőhely), a Templomhegyen, a Halász D. tanya közelében (18. lelőhely) került elő.

567-ben a Belső- és Közép-Azsiából származó avarok lovasnomád népe a longo- bárdokkal szövetségben megsemmisítő vereséget mért a gepida haderőre, beköltözött a Kárpát-medencébe, majd lett meghatározó népessége az Alföldnek. A kora avar kori társadalom csúcsán az egyeduralkodó kagán állt. A kagánokat és más előkelőket titokban, magányosan temették el. 1971 -ben Kunbábonyban egy homokbányában került elő a Kárpát-medence leggazdagabb avar kori temetkezése. A méltóság és rangjelző tárgyaival eltemetett, fejedelmi rangú személy, övcsatját, fegyverövét, tegezét, íját és kardját aranyveretek borították. A magas rangú, a kagáni családhoz tartozó személyek temetkezései alapján feltételezhető, hogy a kora avar hatalmi központ a Duna-Tisza közén helyezkedett el. Hasonlóan gazdag leletek Bócsán és Kecelen is előkerültek.

Balotaszállás területének avar korából (568-9. század első harmada) két megegyező típusú fülbevalóról szólnak a tudósítások. Elképzelhető, hogy egyazon darabokról esik szó a két leírásban (44. lelőhely). Sajnos a fülbevaló(k) elvesztek, egyikről azonban készült rajz is, így az pontosan beilleszthető a vidék avar kori leletanyagába. A rajzon ábrázolt piramis alakú (gúlacsüngős) arany fülbevaló, a kora avar korra, a 6. század végére, a 7. század első két évtizedére keltezhető.71

Az avarok európai honfoglalásukat követően 626-ig folyamatosan háborút folytattak a bizánci birodalommal. Harci sikereiket egyrészt a közép-ázsiai típusú nehézpáncélos lovasságuknak, másrészt az általuk használt vaskengyel ismeretének köszönhették. A 626. évi konstantinápolyi vereségüket követően defenzívába szorultak.72 A sikeres háborús korszakból származnak a bizánciaktól zsákmányolt aranyból készített, a

26