Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
hetjük. Ha az iskolalátogatottság területi számait nézzük, akkor az látszik, hogy leginkább az alsógöbölyjárási és a központi részről jelentették a legtöbb távolmaradást. Állapotrajzunk 1954-ből való: „Az elmúlt iskolai évben a mulasztások a következőkben nyilvánultak meg. Összes mulasztott napok száma 14439, ebből Alsóbalota 2831, Felsőbalota 1424, Alsógöböly 4147, Füzes I. sz. 2571, központi iskola 3666 napot mulasztott. A mulasztásokból minden gyerekre átlagosan 28 nap esik.” A beszámoló szerit a jelenség gyökere a következő volt: „A mulasztások mérvbeni meglétének oka, hogy a piaci napokon, vagy mezőgazdasági munkák idején a gyermekeket a szülők otthon tartják, és természetesen a nagy és hosszú tél is hozzájárult ehhez. Azonban a lemorzsolódásokat meg kell akadályozni és legalább 50%-ra lecsökkenteni. Vannak sokan, kik becsületesen járnak iskolába, éppen itt mutatkozik meg, hogy olyanok is vannak, akik a mulasztások miatt osztá- lyozhatatlanokká válnak, tehát lemorzsolódnak. Meg kell értetni a szülőkkel, hogy a gyermekek otthontartása annak a gyermeknek az érvényesülését is befolyásolja, mert már ipari tanulónak sem mehet, ha a 8 osztályt nem végezte el. Meg kell értetni a szülőkkel, hogy a gyermekének a tanulása nemcsak magánügy, hanem az közügy, és szoros összefüggésben van az 5 éves tervvel, mert a tanuláson keresztül lesznek nekünk szakembereink, kik sikeresen dolgoznak annak megvalósításán.” Képet alkothatunk arról is, hogy szó szerint milyen fizikai és lelki nyomás alatt éltek az ekkor felnövekvő gyerekek. Többes szorításban, hiszen az otthoni, sokszor nomád, a kényszerűen ha- szonelvűségre berendezett paraszti háztartásban a megfelelő biológiai fejlettséget elérve már elsősorban munkaerőként, „kis felnőttként” vették őket számításba. „Gyerekességüket” a szülők rendszerint - ahogy erre is utal a következő szövegünk - veréssel próbálták nyesegetni. A másik oldalon, az iskolában a tanulás kényszerén túl a kommunistának mondott szervezeti formákban (úttörő, KISZ) kellett volna lelkesültséget mutatni, amelynek szülői támogatottsága eszerint hiányzott. „Nagy súlyt kell helyeznünk a tanuló iijúságnak az iskolából kikerülés utáni magatartására. Az iskolán belül nagy hiány még az úttörő mozgalomnak a szülők által való meg nem értése, és előfordul több esetben, mikor a gyermekeiket szembeállítják az iskolával. Azt tiltják meg, hogy a gyermekeik a közösségi mozgalomban részt vegyenek. A gyermekeket tettlegesen fegyelmezik otthon, és ezzel az iskola szocialista fegyelmét megnehezítik.”102 A kommunista utópia „új embertípusa” Balotaszálláson sem felelt meg az elvárásoknak: „A szülők közül sokan nem vesznek arra irányt, hogy gyermekük magatartását az iskolából kikerülés után figyelemmel kísérjék. Sokan vannak iskolás gyermekek is, hogy dohányoznak, korcsmába járnak stb. A szülők mellett a társadalom feladata is ennek megszüntetése. Az italboltok 18 éven aluliaknak ne szolgáltassanak ki szeszes italt, bálokba ne engedjenek be kiskorúakat. A DISZ-szervezet is jobban vegyen példát azoktól az ifjúmunkásoktól, kik építik a nagy erőmüveinket, vagy egyéb téren állnak helyt a szocializmus építésében. Az a feladat, hogy a gyermekek az iskolán belüli, valamint iskolán kívüli megfelelő szellemben való nevelésének érdekében a pártszervezet, az oktatási állandó bizottság és a DISZ- szervezet szorosan tartsa fenn a kapcsolatot, hogy ezzel olyan eredményeket érjünk el, ami biztosítja az új embertípus kinevelését, és hasznos tagjaivá válását a szocializmus építésének.”103 Egy 1956. évi beszámolóból arról értesülünk, hogy az iskolai hiányzást csak állandó nyomásgyakorlással, büntetés révén tudták elérni: „Amiért hiába harcoltunk 4 éven keresztül a megegyezés fegyverével, elértük 3 hónap alatt a kényszerítés folytatásával. 213
