Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
A párt kisebbségben A kis számú párttagság a balotaszállási alapszervezeti jegyzőkönyvek tanúsága szerint sokszor csak adminisztratív tekintetben tartozott a párthoz.45 Visszatérően panaszkodtak arra, hogy „vannak párttagok kik elhanyagolják a tagdíjfizetést, és van, ki már 1-évi tagdíjhátralékkal tartozik. Ezen elvtársak megfeledkeznek arról, hogy a tag- díjfizetés nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is.”46 A hivatalos helyeken megszólaló balotaszállási párttagok számára az 1950-es években elsődlegesen a kulákság volt az „osztályellenség.” Ókét állandóan megbélyegezték. A Rákosi-időszak szóhasználata itt is hűen tükrözi a pártvezetés által elvárt, diktált, gerjesztett indulatos kirohanásokat a kulákokkal szemben. Ennek egyik példáját idézzük 1952. májusából: „az osztályellenség elleni harcot egy pillanatig sem hagyják abba. Le kell leplezni aljas tevékenységüket, szabotálásukról értesíteni kell nyomban az illetékes hatóságokat, hogy elnyerhessék a méltó büntetésüket tettükért.” Állandóan „kulákbefolyásról” beszéltek, legyen szó például az erdőgazdaság „hanyag munkavégzéséről” vagy bármilyen normaszegésről. Általánosítások, és az ellenséges érzés napirenden tartása jellemzi ezeket a dokumentumokat. Egy Bognár nevű járási küldött a balotaszállási tanácsi vb-ülésen 1954-ben így összegezte az elmúlt évek begyűjtési tapasztalatait: „1952. évben még a járásbizottság tagjai is voltak padlást seperni, de ezt most már nem teszik, ez a tanács és a rendőrség dolga, mert ők a végrehajtószervek. Vigyázni kell arra, hogy a transzferálások nehogy a fülükbe menjen azoknak, kik ellen ez végre lesz hajtva, mert a zálogtárgyat eltüntetik. Jogok mellett kötelezettségek is vannak. Keményen bánnak most már el a hátralékosokkal, és ha van 4-5 tyúkja, 2-őt elhozunk tőle, vagy van egy lova meg egy tehene, a lovat ott hagyjuk, a tehenet elhozzuk adótartozás fejében. Határozatot kell hozni és azt a V.B. elé terjeszteni. Az, hogy egy ember 1 napon keresztül segít motorkerékpáron egy másik embert vinni a határszemlére, ez nem segítség.”47 Az utóbbi megjegyzésből is érzékelhető, hogy a kommunista diktatúra nem csupán hatalmának elviselését, hanem „segítségnek” nevezett aktivitást is elvárt alattvalóitól. A kuláknak nyilvánítottak pontos névsorát48 nem ismerjük, de 1954 nyarának egyik adószedői megnyilatkozása, eléggé életszerűvé teszi, hogy mit jelentett a javak elvétele - ahogyan a népnyelv egy félrehallás alapján használta a „transzfelálás” (transzferálás, adóvégrehajtási eljárás helyett). Az adószedő a vb-ülésen javasolta „a transzferálást Kosár Imre Balota 155. alatti kuláknál megkísérelni, és ha mozgatható tárgya van, azt betranszferálni, ezenkívül Darányi Imre alsószállási kulák, Gyenizse Antal füzesi, Paplógó Vince balotai, notórius nem fizetőknél.”49 Mint említettük, a kuláklistára kerültek pontos névsorát nem ismerjük. Ugyanakkor az 1952. július 14-én kelt következő összeállítás a természetbeni juttatásra kötelezettek nevét tartalmazza, akiknek jelentős részét kuláknak nyilvánították:50 „Babó Antal, Babó Imre, Zsótér László, Veszelka József, Juhász János, Ónodi Kálmán, Váczi Lajos, Papp Antal, Hegyi Mihály, Sándor Jánosné, Gyaraki Dániel, Bárány Máté, Farkas József, Bárány Máté, Barina K. Balázs, Monda Lajos, Kosár Imre örök., Király Gy. Jánosné, Király Gy. Máté, Kothenc István, ifj. Hajdú Máté, Hamóczi Balázs, Tumó István, Tallér Lajos, Tanács Vince, Pálfi Mihály, Darányi Imre, Budai Balázs, Monda László, ifj. Monda Sándor, Czékus Mihály, Nagy Jenő, Sarok Balázs, Mucsi Benő, Ördög Antal, Dudás Mihály, Nyerges Dávid, Hegedűs B. Lajos, Hegyi Ferenc, 193
