Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Tanyák Balotán
22. Méhes verempincével, Alsószállás 23. Marhatartó tanya, ízikelés, 1990 a területet szalmával beszórták, majd birkákkal megjáratták. Ugyanezt a célt szolgálja a homoki gazdaságokban ma is föllelhető fogashenger. A homoki gazdaságokon a 20. század első évtizedeiben a különböző gyümölcs- és szőlőfajták telepítésével többen próbálkoztak, így Geleta József Alsóbalotán, Rádóczi István Fölsőbalotán, a Dittrich család Göbölyjárás és Alsóbalota határán. Ez utóbbi főleg a szőlőtelepítést szorgalmazta. Környékünkön a jobb minőségű szántókon is a kalászosok közül inkább a rozs termett meg. Ezen adottságok határozták meg a mezőgazdasági munkák eszközigényét is. így a rengeteg kézierőt igénylő munkákat - mint a föntebb említett kubikolás, gyümölcsfák és szőlő alá való fordítás - vagy azon gazdák végezték, akiknek egyáltalán nem volt módjuk külső munkaerőt igénybe venni, vagy pedig a nincstelenek és azon törpebirtokosok, akiknek megélhetésért mások földjén is kellett dolgozniuk. Ezen munkások ellátása időnként hagyott kivánnivalót maga után. Például a Farkas-féle birtokon cséplő munkások ebédje egy esetben híg savóban úszkáló, kevés kása volt; a zúgolódó emberek megjegyezésére - miszerint ezzel nem lehet dolgozni a gazda válasza tömör volt: „Nem is kell, el lehet menni másfele is”32. Másik, hasonló visszaemlékezés szerint a Dittrich-féle szőlőben dolgozók olyan kemény krumpligombócot kaptak, hogy dobálózni lehetett vele33. Mindehhez hozzáfűzendő, hogy ez nem volt általános, hisz gyakran egyik-másik gazdának magának sem tellett többre. Az is igaz, hogy a jó középgazdák igyekeztek főleg cséplés és egyéb nehéz munkák alkalmával a lehető legjobb ellátást biztosítani34. A gazdasági fölszerelések terén a 20. század elejéig a nagyobb birtokkal rendelkező gazdaságokban is az állati igaerővel vontatottak voltak használatban. Amint azt már korábban is láttuk, csak néhány gazda rendelkezett fejlettebb gépekkel, így cséplőgéppel, járgánnyal; a körmöstraktor is a két háború között jelent meg. A nagykiterjedésű tanyavilágban már a 19-20. század fordulóján épült néhány jár- gányos szárazmalom és szélmalom, így a Halász Darabos, Bánóczki, Babó családok birtokában. A második világháborúig megerősödött gazdaságok és viszonylag magas számú törpebirtok alakult ki. Beállt a munkaerő-egyensúly a puszták eltartó-képességére. Az 1945. évi földreform számos nagybirtokost „birtokfölajánlásra” késztetett, így próbálván a nincsteleneket földhöz juttatni. Ez az eljárás csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyrészt igaz, hogy maradtak olyan gazdaságok, amelyek a 123 Fotó: Herédi Antalné tulajdona
