Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán

25. Oromzat tapasztott napraforgószárból

26. Istálló és szín, Balota, Nagypál-birtok

27. Tapasztott nádoromzat, Göbölyjárás

28. Kétoldalt toldott, deszkaoromzatos tanya, Alsóbalota

A szalmatető

A szalmatető építésére már csak az idősebb helybéliek visszaemlékezései alapján találhattunk adatokat. Az alsóbalotai iskola szomszédságában, a két világháború között szalmával födték Huszta Andrásék állításfallal készült, szabadkéményes házát36. A horogfákra sukknyi távolságba zsúpléceket erősítettek, ezekbe arasznyi facsapokat rögzítettek a felterített szalma lecsúszásának megelőzésére. A tetővázra hosszú szárú, kézzel csépelt rozsszalmát terítettek, melyet ezután fűzfavesszőből készült gúzzsal a tetőlécekhez rögzítettek, majd a zsúpverővel alulról felfele haladva fölverték. A gerincen a zsúpot beszegték, majd X alakban összekötözött kalodarudakkal leszorították, melyeket lekötöztek a zsúplécekhez.

A nádtető

Balotaszállás egykori pusztáin - különösen az 1940-es években történt csatornázásokat megelőzően - számos vízállásos terület volt, amely bőven termett nádat. A nád a helyi népi építkezésben a falazástól a tőfedésig jelentős szerepet kapott. így érthető, hogy e vízállásos területek jelentős jövedelmet is hoztak tulajdonosaiknak. Akinek saját területén nem állt rendelkezésére megfelelő mennyiségű nád, azok télen, mikor a vizek befagytak, részibe jártak aratásra. Egy közepes tetőhöz egy-két nap alatt részes aratással is be lehetett szerezni a szükséges mennyiségű nádat. A 20. század elején töb107