Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberfeletti erejű személyek
senki se tudott menni a saját útjára, nem tudott az útról letérni, újra és újra visz- szament. Hiába indult el, újra odatért, ahonnan elindult. Nem tudott mindaz ideig továbbmenni, míg föl nem jött a Nap. Nem változik át, belebújik abba a bőrbe, és akkor éjfélig állandóan űzi, mindaddig, amíg még világos nem lesz, meg amelyiket úgy táncoltatják, mint a nagypapa mesélte. A következő történetben állkapocs nélküli ló alakban szerepel a boszorkány: A város szélén volt a Vörösék kocsmája. Mindenféle ember megfordult ott. Szögény, gazdag, pásztor, paraszt egyformán látogatta. Különösen az itt tartott mulatások voltak híresek. Egyszer Zseni Pál juhász kiment a kocsma mellett lévő högy-kúthoz vizet inni. Fölhúzza a vödröt, akkor látja, hogy egy ló áll a vályú mellett. De jó lenne rajta hazamenni! - gondolja magában. Azzal leoldja nyakáról a bokorra kötött fekete selyem nyakravalót, hogy majd a ló szájába veti. Amint csinálná, megrettenve veszi észre, hogy nincs a lónak állkapcsa. Arrébb is ment rögtön. Akkor a ló megszólalt emberi hangon: Szöröncséd, hogy rám nem ültél, mert elvittelek volna úgy, hogy sohase kerülsz haza többet. Azután a ló eltűnt. Azt hiszi a juhász, hogy boszorkány környékezte meg.m A téli napforduló idején faragott Lucaszéken Luca-naptól karácsonyig minden nap faragtak egy kicsit. Karácsony éjfélkor kivitték a keresztútra, s meglátták a boszorkányokat rajta. A boszorkányok söprükön lovagoltak, s vasvillával akarták megszurkálni a lucaszéken ülőt.189 Garabonciás A garabonciásokról feljebb már volt szó. Ok csinálták a legnagyobb viharokat. Ha valaki szerény kérésüket megtagadta, bosszúból forgószéllel vagy jégesővel verték el a háza táját. Néha könyvükből latin szöveget olvastak, és ezzel idézték elő a viharos időjárást. Kígyójuk vihar idején eltűnt velük együtt. Táltosoknak is nevezték őket, akik foggal született gyermekekből válhattak. Úgy vélekedtek róluk, hogy nem sokáig éltek. Vándoroltak a pusztán, meg tudták mondani, hogy hol van elásott aranykincs: Egyszer ott termett előtte szűrposztó ruhában egy ember, s azt mondja a jövevény: — Úgy látom, hogy kend nagy cakóval él! [sok bajjal]. Hogy könnyebben élhessen kend, itt a szomszéd Nemös Misán kívül van egy nagy galagonyabokor, ásson kend ott, mert ott arany van elásva.- Azt bizony magad is fölvennéd, mer elég rongyoskás vagy! - Erre az ember eltűnt, s nem tudja, hová lett. [...] Az emberek azt mondták, hogy foggal születőit táltos lehetett.'90 Tudós A tudós gyógyítók vagy jósok szellemektől, egy másik tudóstól vagy a szentektől kapták tudományukat. Macska Károly egy szellemtől kapta, s lányának továbbadta erejét és tudását. Az egyik jósnő édesapjától tanulta a jóslást, de mégis megerősítette benne egy Jézussal való álma: Azt álmodtam, hogy maga az Úrjézus fölémhajolt, és így csinált: [felemelte a jobb kezét] Imádkozz, imádkozz, mert elnyered Kánaánt! 85
