Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Virágvasárnapon szentelték a barkát, amit a katolikusok az ablakukba tettek, hogy ne csapjon a villám a házukba vihar idején. Torokfájásra gyógyszernek is használták a szentelt barkát, egy-egy szemet lenyeltek belőle. Úgy tartották, hogy amilyen az idő virágvasárnapon, olyan lesz a termés. A húsvét előtti hét, a nagyhét a veteményezések és a nagytakarítás hete volt Kiskunhalason. Azért vetettek nagyhéten, mert az ilyenkor vetett növényekből nagyobb termést vártak. A hagymát is ilyenkor duggatták el. Nagypénteken herélték a reformátusok a hím állatokat, a tulajdonjegyeket is ekkor bélyegezték az állatok bőrébe. Ennek a napnak az éjszakáján fűzfa alá vitték az anyák a kislányukat, és ott fésülték a hajukat, hogy szép hosszú, egészséges hajuk legyen. Nagypéntek hajnala egészségvarázslásra is alkalmas időszak volt. A kiskunhalasiak is megfürdettek ilyenkor, hogy egészségesek legyenek. Állataikat is megfürdették. Nagypénteken tilos volt az asszonyoknak mosni. Villámcsapástól félhetett, akin nagypénteken mosott ruha volt. Nem sütöttek kenyeret sem. Böjtöltek. Reggel a katolikusok és a reformátusok is általában pattogatott kukoricát reggeliztek. Délben meggylevest, főtt tojást, mézet, sajtot, este hajában főtt krumplit, tojást, túrót vacsoráztak. A katolikusok egy része szigorúbban böjtölt, csak kenyeret és vizet fogyasztott ezen a napon. Ha nagypénteken nagy szél fújt, jó kukoricatermést vártak. Ha eső esett, akkor arra következtettek, hogy a rozs aratásakor is esni fog. Húsvétkor a lányok abból jósolták meg, hogy merről érkezik majd a kérőjük, hogy kidobták az udvarra a sonka csontját, és amerre a kutya elszaladt vele, abból az irányból jön majd a kérőjük. Húsvétkor nem volt szabad szárnyasételt enni, csirkét, tyúkot, libát, kacsát. Azért, hogy egészségesek legyenek. Szent György napja (április 24.) alkalmas volt szerencse- és egészségvarázslásra, de boszorkányjáró nap is volt. Ekkor fogadták a cselédeket, a gulyát is ekkor hajtották ki először. Ha a békák Szent György-nap előtt megszólaltak, korai tava- szodást és esős nyarat vártak. Aki ilyenkor kígyót vagy gyíkot talált, az levágta az állat fejét, és a pénztárcájában hordta, hogy sok pénze legyen a jövőben. Volt, aki egész életében magánál hordta a kígyófejet, de más helyre is tehették. Elásták az itatóvályú alá vagy az istállóban, hogy szerencsések legyenek az állataikkal. Szent György napján az a lány is szerencsés volt a férjhezmenésben, aki lepkét talált. Boszorkányjáró nap is volt ez a tavaszi évnegyedkezdő nap. Ekkor gyűltek össze a boszorkányok a Gellérthegyen, valamint a boszorkányos asszonyok ilyenkor gyűjtötték össze szomszédjuk legelőjén a harmatot, hogy ezáltal ellopják a szomszéd teheneinek tejelő képességét. Karácsony böjtjéhez hasonlóan Szent György napja is varázserővel bírt, s a patkányok elküldésére is kihasználták a természet erejét: Körüljárták a házat, hogy 81
