Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Lucaszékét is faragtak a kíváncsi és ügyes férfiak ezen a napon. Három vagy négy lábú gyalogszéket. Karácsony estéjén erre kellet kiülni valamelyik keresztút- nál. Ha az arra közlekedők elkergették a lucaszéken ülőt, akkor remélhette, hogy minden dolgában szerencsés lesz a jövő évben. Luca és karácsony közötti 13 nap csináljunk egy kis gyalogszéket úgy, hogy minden nap csináljunk rajta valamit. Sok variánsa volt a lucaszék faragásának. Volt, aki tölgyfából, volt, aki nyírfából, volt, aki egyféléből, és olyan is, aki többféle fából faragta ki. Az volt a fontos, hogy minden nap egy kicsit faragjanak rajta. Olyan fából készült, amilyen volt a háznál. Aztán kivitték a keresztútra. Ott az illető karikát csinált, s annak közepére tette a kisszéket, és ráült. Hitték, hogy éjfélkor majd valaki megjelenik ott, s megkérdezi, hogy mi a kívánsága, és az teljesül. Férjjósló szokások is kapcsolódtak Luca napjához. A lányok a Luca-nap előtti estén 13 db cédulát készítettek, s mindegyikre más-más férfi utónevét írták, de a 13-ikra név helyett keresztet rajzoltak. Karácsonyig minden nap egy-egy cédulát bedobtak a tűzbe látatlanul, s elégették. így egy cédula karácsony napján kimaradt. Megnézték, hogy milyen utónév volt ráírva, olyan nevű lesz a férjük. Ha a keresztes cédula maradt ki, akkor pedig nem mennek férjhez. A férfiak Luca napjára virradóra megálmodták, hogy kit vesznek feleségül, de előző napon böjtölniük kellett, s a párna alá tükröt, fésűt, tettek, hogy az álom biztos legyen. Ha nem álmodtak semmit, akkor azt hitték, hogy az illető férfi nem fog megnősülni. Az asszonyok ezen a napon lucapogácsát sütöttek. A pogácsákra kemencébe rakás előtt egy-egy tollat tettek, a családtagok meg rokonok neve alatt, és akinek a tolla elégett, véleményük szerint az hal meg hamarább. Luca napjától karácsonyig nem vitték ki a házból a szemetet, hanem befelé söpörték valamelyik sarok felé. Azért, hogy a szerencsét ki ne dobják a házból. Tamás (december 21.) napján disznóvágást, vendégséget tartottak. Ebédeléskor mindenki kapott egy szelet orját, amit le kellett rágniuk. Ebéd után a csontokat feldobták a háztetőre, s akiét leghamarabb elvitte a varjú, arra azt mondták, hogy ő hagyja el hosszabb időre vagy talán örökre a házat. Ekkorra rendbe kellett tenni a téli takarmányt, a kazlakat összerakni, mert ezután már havazás várható. Karácsony böjtjén (december 24.) aszalt gyümölcsökből főztek levest, mellé mákos guba volt a szokásos étel. Szőlőt, fokhagymát, mézet, diót is fogyasztottak. A reformátusok a böjti ételek mellett hurkát, kolbászt is ettek. Az asztal alá minden terményből tettek egy szakajtóba: kukoricát, krumplit, szénát, szalmát. Ezek az asztal alatt maradtak újévig. Akkor megetették a jószágaikkal, hogy egészségesek legyenek az új évben. Amilyen irányból hallotta éjjel a leány a kutyák ugatását, abból az irányból várta kérője érkezését a jövőben. Karácsony éjszakáján a juh béget, a marha gőgg (halkan bömböl), mert Krisztus akkor született. Ha az állatok a bal oldalukra fekszenek ilyenkor, akkor azt mondták, hogy nagy tél lesz. 78
