Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Az általuk előidézett viharok után kígyó tekergőzött a pusztai kutakban, a vihar idején azonban eltűntek onnan. Luca napján a katolikusok piros almát dobtak a kútba, és karácsonykor szétosztották a családtagok és az állataik között, hogy mindenki egészséges legyen a következő évben. A szemen nőtt árpát pedig egy szem árpával a kutat háromszor megkerülve lehetett elmulasztani. Ujholdkor a Harangos téri kúthoz kellett estefelé menni. A kutat háromszor meg kellett kerülni, és háromszor odaérinteni egy szem árpát. Többször nem volt szabad abba a kútba belenézni. A kenyér és a kenyérsütés hiedelmei A kenyér megszegésekor a katolikusok késsel keresztet rajzoltak a kenyér aljára. Amikor elkészült a kovász, megszórták liszttel, és tenyéréllel keresztet rajzoltak rá, hogy szépen megkeljen. A kemencébe való bevetés után pedig a kemence szája fölé rajzoltak keresztet a sütőlapát élével, hogy a kenyér szebb legyen. Dagasztás és a bevetés után így fohászkodtak az asszonyok: Uram Isten, segíts mög! Mink mostmár mögcsinyátuk, most má csak a jó Isten segíjjön!m Vagy ekképpen: Sülj áldott! Pirulj áldott!'*' Kenyérsütéskor a vendéget nem szokták beengedni, nehogy ártson a kenyérnek. Sokan ezért nem is nappal, hanem hajnalban sütötték a kenyeret. A kovászolást, dagasztást idegenek nem nézhették, nehogy ne keljen meg rendesen a kenyér. A morzsoltkára vigyázni kellett, mert ha valaki lopott belőle, akkor megrontotta a kenyeret, nem sült meg rendesen, ellaposodott, felhólyagosodott. A morzsoltka még szemverés áldozata is lehetett: Ha meredten, kivált fáradt szemmel valaki odaért, s a morzsoltka ott van, kivált, akinek összeért a szemöldöke, és meredten nézett rá, az megverte szemmel.'*2 Ha valaki egy sütésre való morzsoltkát kért kölcsön, akkor adtak neki, de előbb egy csipet sóval megszórták, és három csipet morzsoltkát visszavettek belőle, hogy el ne vigye a kenyérsütéshez való szerencsét, vagyis meg ne rontsa a kenyeret. Dagasztás közben nem volt szabad vizet inni, nehogy nyúlós legyen a kenyér. A dagasztás akkor volt jó, ha az asszony karján csurgott le az izzadság a dagasztó- teknőbe. Ekkor abbahagyhatták. Ha nyúlós a kenyér, a sütőteknőbe vizet öntöttek, abba pedig tüzes patkót tettek, hogy a gőz a teknőt jól átjárja. Kenyérsütés után a teknőt kilenc léből kellett megmosni, és a mosóvizet nyugat felé kellett kiönteni. A gabonavetés hetében tilos volt kenyeret sütni, mert attól féltek, hogy akkor üszögös lesz a búza kalásza. Ha sütés közben a kenyér a kemencében megrepedt, halált jelentett. Ha azt akarták, hogy valakinek rossz legyen a kenyere, loptak az előző sütéséből, vagy bolhát öltek a sütőteknője szélén.183 A rühös vagy reumás betegeket kenyérsütés után bebújtatták a kemencébe, és ott maradtak, amíg bírták a meleget. A kappannak pálinkáskenyeret adtak, hogy ne csípje a csirkéket. Aki valamilyen állatot akart szelídíteni, annak azt tanácsolták, 75
