Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
kéz, láb, nyelv vizelettel való megérintése által várják a szemverés hatásának elmúlását. Kiskunmajsán a szemverést a fent említett méréssel diagnosztizálták. A gyermekjobb könyökét a bal térdéhez, a bal könyökét a jobb térdéhez próbálták érinteni, és ha nem sikerült, akkor azt mondták, hogy meg is van hibbantva. Három kanál vizet mértek a feje felett, amiből négy és fél kanál víz lett, s akkor avval megmosdatták. Súlyos esetekben a mosdatást és a füstölést együtt is alkalmazták. A mosda- táshoz kilenc kútról hoztak vizet, a füstöléshez kilenc helyről hoztak gyepet. A szemverésen kívül egy másik ismert rontásforma, a fehér por fújásával való rontás is ismert volt. Egy Kiskunhalasról elszármazott asszony mesélte, hogy fiát a kömlődi katolikus pap gyógyította ki a rontásból: Az én fiam is vót 4 és fél éves, amikor megrontották. A férjemnek a nagyanyja, tehát a gyereknek a dédnagyanyja valami fehér port fújt a gyerek szeme felé. Attól kezdve a gyerek nem aludt se éjjel, se nappal. Elvittem én orvoshoz, akkor se aludt a gyerek. Már olyanok voltak a szemei, mint a teknősbékának. Elmentem a katolikus paphoz, megkértem, hogy jöjjön ki, elmondtam, hogy mi van. Végigment az udvaromon, kereste a növényeket, és akkor egy bizonyos növényre azt mondta, hogy ezt fel kell venni, ezt el kell égetni. A gyerekre rátette a pap a kézit, megszentelte, akkor mind a 4 sarkot megszentelte, a gyereknek a fekvőhelyit megszentelte. Elment tőlünk a pap fél tizenegy körül, és egy órakor elaludt a fiam, akkor egész délután, egész nap, másnap egész nap aludt étien szomjan. Míg a pap itt volt, folyt a gyerekről a víz. A papok rengeteget tanulnak. Ha a kisgyermek melle megdagadt, disznótrágyával kötötték be.122 A szoptatós asszony tejét kenyértésztával összegyúrták, és sebgyógyító tapaszként használták.121 A másik gyakori gyermekbetegség az ijedtség. Kiskunhalason is, mint országszerte, ólmot öntöttek a gyermek feje fölött annak megtudakolására, hogy mitől ijedt meg: Az ólmot egy rossz kanálban parázson felolvasztjuk. Egy tányérba vizet öntünk, s a feje fölé tartjuk háromujjnyira. A beteg kezét karba tétetjük, a felolvadt ólmot a tányérban lévő vízbe öntjük. Kis idő múlva a vizet leöntjük róla, s az ólmot vizsgáljuk. Fel lehet benne az alakot ismerni, amitől az illető megijedt. Füstöléssel és itatással is gyógyították: Ha a gyermek megijed, akkor is megfüstölik: vöröshagyma, pókháló, hétféle gaz, és háromszor egy kis vízzel megitatják. Meggyógyul. A gyermekek fogának növekedésekor liszteszsák madzagját kötötték a nyakukra, hogy a foguk könnyebben kibújjon. Amilyen könnyen kinyílik a zsák szája, olyan könnyen hasadjon ki a foghúsból a foguk. Nem volt szabad nevetni, mikor a kisgyermek először elindult, mert másodszorra nehezebben próbálta volna a járást. Azért, hogy a kisgyermek könnyebben megtanuljon járni, éhnyállal kenegették az inait. A nagyobbacska gyermekek bepisilését huncut módon próbálták megakadályozni. Adtak a kisgyermeknek egy fakanalat, és átküldték a szomszédba sóért. A szomszédasszony már tudta, hogy ez mit jelent, s elvette a gyermektől a fakanalat és megpaskolta vele: Bepisiltél? Meg ez, meg az. A gyerek meghökkent azon, hogy 55
