Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
halott. Annak a szeme árt, akinek a szemöldöke összeér. Nőbe kevés van, de férfiakban sok van. Az erős nézésűek szeme is árthat, ha az erős, szúrósszemű rászegezi a tekintetét, erős sugárzással, úgy, mintha megszuggerálná. Úgy is kifejezték, hogy ha jóízűt nézőit rajta, gyönyörködött benne vagy nagyon mögcsudálta. Az összeérő szemöldökűekre is mondták, hogy ártalmas a nézésük, valamint azoknak is, akiknek könnybelábadt a szemük. Az ártó szeműek, akik tudták magukról, hogy szemverést okoznak, megköpködték a kisgyereket, és azt mondták: De csúnya vagy! A férfiak a kalapjukat dobták a gyerekre ugyanezért, vagy a kalapjukkal legyezték a kisgyereket, mígcsak el nem kezdett sírni."6 Az ártó szemű nők pedig a pöndölük aljával törölték meg a kisgyermeket. Nedves pelenkával letakarták a gyermeket a vendég elől, hogy ne tudja megnézni. A szemverés gyógymódja igen sokféle: füstölés, mosdatás, itatás, vizelettel való keresztbe kenés, mérés. Külön-külön is alkalmazták ezeket az eljárásokat, de súlyosabb esetekben füstölték, itatták, mosdatták is a kicsiket. Legegyszerűbb gyógymódja a karácsonyi morzsával vagy pókhálóval végzett füstölés volt. A gyermeket a füst fölé tartották és forgatták. Mások akácfát égettek szemeteslapáton, és a hamut az ajtónyílásba szórták: mert ott jött be a rontó, aki megrontotta a gyereket. Olyan is előfordult, hogy kértek az ártó szemű hajából és gatyamadzagjából, majd azzal füstölték meg a kicsit.117 Voltak, akik a szemverést semfű-semfával118 gyógyították. Az évszakoktól függően télen ezzel füstölték, nyáron a teáját fürdővízbe öntötték, és ezzel fürdették meg a beteg gyermeket.119 Úgy néz ki, mint a fűzfabokor. Járásokban van vagy út szélin. Ezelőtt fürösztöttek vele, gyógyítottak vele. Koltay Erika tanulmányában olvashatjuk, hogy Szabadszálláson, a Felső-Kiskunság területén szintén semfű- semfa főzetéből öntöttek a szemverésben szenvedő kisgyermekek fürdővizébe.120 Füstölőszernek rutát is használtak a halasiak ilyenkor. Visszakézből, fejjel lefelé kellett tartani a pólyásbabát mosdatás közben: És akkor a pályás gyereket megfogták, és visszakézből, vízzel megmosdatták, lelocsolták. A gyerek feje lefelé nézzen! A legegyszerűbb mosdatásos gyógymód a szemverésre az volt, amikor az anya a szájába vett vizet a kezébe kiengedte, és megtörülte vele a kicsi arcát. (Bodoglár) Ha nő verte meg szemmel a gyermeket, az anya a kémény alatt mossa meg a szájából, s az inge aljának visszájával törülje meg a gyermek arcát, háromszor lefelé húzva.'1' Legtöbbször azonban próbáltak visszaemlékezni arra, hogy ki volt legutoljára náluk, és elvitték hozzá a kisgyermeket, vagy elhívták újra a vendéget, hogy mosdassa meg a síró kicsit: Mögmosdatta. A szájába vizet vött, a gyermököt a kezibe fogta, oszt az ajtósarokhó mönt, oszt ottan [vizet] vött a neveletlen ujjára [gyűrűs ujj], oszt háromszó így lehúzta a kis szömit neki: Csak aludjál, aludjál! - Evvel. Ami a szájába maradt, azt az ajtó sarokvasára köpte. A kisgyerek aludt egész éjszaka, még nappal is. 53
