Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Bevezetés
Bevezetés A magyar rendszeres néphitkutatás Pócs Éva Zagyvarékas néphite című iskolateremtő monográfiájával indult meg 1964-ben. Az ezt követő munkák közül kiemelkedő jelentőségű volt Fejős Zoltán Karancskeszi hiedelemrendszerét társadalmi, nyelvi és funkcionális szempontok szerint elemző műve (1985). Az utóbbi években különösen Erdély területéről jelentek meg modem szemléletű strukturalista, szociológiai és szociálpszichológiai elemzéseket is tartalmazó hiedelemkötetek. Csőgör Enikő Tordatúr hiedelemvilágát (1998), Keszeg Vilmos mezőségi hiedelmeket (1999), Pócs Éva tanítványaival Csíkjenőfalva és Csíkkarcfalva hiedelemrendszerének elemzését adta közre (2001). Csőgör Enikő vizsgálta a hiedelemalakok eredetét, tevékenységük okát, célját, helyét, idejét, eszközeit, hatásait, következményeit. Keszeg Vilmos az emberfeletti erejű személyek és a természetfeletti lények tevékenységeinek sok szempontú morfológiai elemzése során a hiedelmek szerepéről megállapította, hogy világunk az emberi világon kívül transzcendens lények akciótere is. E különböző lelkeket és szellemeket is érzékelő népi hiedelemvilágban fontos szerepet töltött be az emberek és a velük történt események erkölcsi megítélése. Jó és rossz, szent és gonosz örökös ellentéte, a választás állandó kényszere jellemzi a hiedelmekben tükröződő népi erkölcsi magatartást. A kutatók kísérletet tettek a néphit egy-egy témakörének egzakt szociológiai kategóriákkal történő leírására és elemzésére. Pócs Éva zárótanulmányában felidézte a soproni perek vizsgálata során kimunkált, falusi boszorkányokra vonatkozó típusrendszerét, mely szerint a szomszédsági boszorkánytípus szerepét a szomszéd- sági konfliktus indukálta, a varázsló boszorkány esetében a konfliktust a mágia és a gyógyítás ambivalenciája, a természetfeletti boszorkány (nyomó lény) esetében pedig az evilág - túlvilág közötti összeütközés okozta. A boszorkányrontásról szóló elbeszélések szerkezetében elhatárolta a következő részeket: konfliktus, fenyegetés, átkozódás, rontás, azonosítás, gyógyulás: a baj helyrehozatala. Ezek a szerkezeti elemek találhatók meg a később ismertetésre kerülő halasi boszorkányperekben is. Kiskunhalasi néphitgyüjtésem 1996 és 2003 között végeztem tervszerűen Cs. Pócs Éva - Hoppál Mihály: Kérdőív a palóc néphit és népi gyógyászat gyűjtéséhez című müve alapján. 1983-ban Kiskunmajsa népi gyógyítását kutatva érintőlegesen néphitadatokat is gyűjtöttem Üllés, Kőkút pusztákon, amelyeket összehasonlítás céljából ebben a könyvben is felhasználtam. Hasonlóképpen Zsana, Tajó, Bodoglár pusztákon végzett régi gyűjtéseimet is beépítettem a halasi forrásanyagba. Adatközlőimet a 70-80 éves idős emberek közül válogattam, igyekeztem minél régebbi néphitadatokat találni emlékezetükben. Interjúalanyaim főként az elemi iskolát végzett földműves, állattartó parasztok közé tartoztak. Szándékosan nem gyűjtöttem néphitanyagot az iskolázott, középosztályhoz tartozó lakosoktól, hiszen a műveltség gyakran megváltoztatja az emberek gondolkodásmódját, alkalmanként világnézetét is, ahogyan erre törekednek a különböző politikai rendszerek is. 5
