Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
A természetre vonatkozó hiedelmek
Molnár Ferenc gazdálkodó parasztember 1896. júliusára visszaemlékezve mesélte Bodogláron 1939-ben Borzsák Endrének a következő garabonciásról szóló történetet: Nagy melegek jártak akkoriban. 1896. év júliusa volt. O, a gyerek, a szüleivel meg a kisöccsével a tanyán taratózkodott. Két hatalmas, mérges komondor őrizte a tanyájukat. Reggel történt. Kisöccse még bent aludt a tanyában. Anyja előző este bement a városba, apja kint foglalatoskodott a tarlón. 0 meg, a gyerek, tehenet fejt ki a nyári istállóban, mikor egy paraszt külsejű öreg ember jött be a tanyába, lóhajtó ostorral a kezében. A kutyák ott feküdtek a kazal tövében, s a gyerek meglepetten látta, hogy meg sem mozdulnak az idegen közeledtére. Talán alszanak, gondolja magában. Odaér az ember, megáll, nem köszön, csak ennyit mond:- No, fiam, adja-é még ? - Rémülten integet a gyerek, hogy ne beszéljen, mert a kutyák fölébrednek. Ez csak mosolygott:-Nem bántanak ezök engöm, fiam! Erre a két kutya fölemeli a fejét, csúszva odamegy az idegenhez, és elkezdi a papucsát nyalni. A gyerek nem tud szóhoz jutni a csodálkozástól.-Elát apád mit csinál? -Kérdi az ember, mer én üzenetet hoztam az apjától. Itt és itt van, válaszolja a gyerek.- Látom, mondja az idegen (pedig az apja túl volt a buckán). Avval mögindult. Hogy mit is beszélt az apjával, azt nem tudta meg soha a gyerek. Csak nemsokára együtt jöttek elő. Halkan beszéltek. Egyszer odamegy a gyerek közelébe az idegen, s egy bokor mellett készül lefeküdni. Leveti a kabátját, összehajtja, a feje alá teszi. De mielőtt lefeküdne, elővesz a zsebéből egy zsíros, fekete könyvet, és napnyugat felé mormolva kb. kilencszer mondta: Akó, bákó, szekundó... Elteszi a könyvet és odafordul a bámuló gyerekhez: No, fiam, most olyan idő következik, hogy ezt még a bölcsőben ringó gyerekek is meg fogják emlegetni! Előbb azonban olyan égi csudát fogsz látni, amilyent csak az ősapáid láttak! Avval lefekszik az öreg és a feje alá teszi a könyvet. A gyerek szerette volna elcsenni, mert kíváncsi volt, hogy mi van benne, de nem sikerült. Nemsokára azután főzéshez látott. Amint főz, fölébred az öreg. Dicséri az étel szagát:- Olyan jó szaga van ennek az ételnek, mint amilyent tegnap főztek a halászok a Tisza mellett! Nagyot néz a gyerek, hát ez tegnap a Tiszánál is járt? Leveszik a tűzről a bográcsot, hívják a vendéget is enni, de az nem szól semmit, végre azt mondja a gazdának:- Evvel én nem élek! Hanem egy kis tej nem akadna?- Hallod-e, fiam, egy kis tejet adjál ennek az embernek!- Nincsen, feleli a gyerek, csak annyi, hogy a kisgyereknek éppen elég! Ebben a pillanatban csörömpölés hallatszik a gunyhóból. (Pincének használták). Szalad a gyerek, mert azt hiszik, hogy a kutyák szabadultak be. A köcsögöket földöntve találja, csak az egyikben maradt egy kis tej, éppen annyi, amennyi egy kisgyereknek elég. Ekkorra már ott van a gazda, meg az idegen is. Mondja a gyerek, hogy be volt akasztva a gunyhó ajtaja, és se kutya, se macska nem járt benn. Nézik a földet, 23
