Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
A természetre vonatkozó hiedelmek
éltek, hogy nemcsak tej lesz több, hanem nagyon is fölös lesz, s így a heti piacokon sok tejfölt, túrót bír eladni és több pénzt kapni. Hitték azt is, hogy az a legelőtulajdonos, akiéről a harmatot ellopják éjjel, annak a fejős állatai kevés s ritka tejet fognak adni. E mellett ez a tej nem lesz fölös, és savanyú lesz a túrója is, s ez nem tud a piacon pénzhez jutni. Volt is oszt hely elég, ahol nagy volt a tejhozam, sok lett az édes tejfel meg a túró is, amiből lett elég konyhapénz, ily helyeken aztán szélesebb és hosszabb is volt a hajfogó piros selyem pántlika. Másutt meg rövid keskeny hajfogó pántlikára se tellett, ott, ahol tej is kevés volt, fölöt se adott, meg se aludt a tej, hanem savóvá változott át. Ilyen helyeken oszt az a hiedelem támadt, hogy valaki ellopta a harmatot Szent György nap éjjelén a legelőkről. Emiatt történt aztán, hogy a következő évek Szent György nap éccakáin őrizték is a legelőket, nehogy a harmatot összehúzza azon valaki. Az 1850-es 60-as és 70-es évek Szent György napok éjjelein több felől hallható volt Bodoglár puszta síkságain a női jajgatás, no meg az is, „Ne, majd adok én neked harmat húzást!” Hallható volt a fazék reccse- nés, ammint szét ütötték azt.- Adják ide a lepedőmet!- Ezt nem kapod el többet! Stb, stb. Ezen kívül úgy felé vertek a harmat húzónak, hogy az hetekig nyomta az ágyat. Ez a harmat húzási foglalkozás közben oda is változott, hogy a harmat húzást női ruhába öltözött markos férfiak hajtották végre, akik aztán az ezt ellenző legelőjit éjjel őrző tulajdonosát alaposan helybe is hagyták biz arra jó rá veregettek. A táltosok, garabonciások befolyásolni tudták az esőzéseket is: a határba leraktak valamit, és az eső nem tudott rajta átmenni. Amerre mentek a határban, minden kútba, nem tudni miért, három faforgácsot dobtak - mesélte 1939-ben Bezsenyi Sándor magatarti juhász.51 Nagy Czirok László Időjóslások, jövendölések című kéziratában52 a természet jelenségeiből, az állatok viselkedéséből és a növények tulajdonságainak észleléseiből több száz Kiskunhalason ismert időjósló megfigyelést gyűjtött össze. A természet megfigyelésén alapuló következtetések a racionális megfigyelés termékei, jól kiegészítik a néphit irracionálisnak tartott elemeit. A paraszti gazdálkodás szempontjából nagyon fontos volt a kellő mennyiségű csapadék, ezért a halasiak minden apró jelet észrevették, ami esőre mutathatott. A harangszó, ha a messzi pusztákra is kihallatszott, vagy ha délről hallották, esőt jelentett. Az apró bárányfelhők megjöveteléből, a kút vizének tisztaságából, a füst lefelé mozgásából, a kéményben égő koromból, a só, a szalonnabőr és a sapka meglágyulásából szintén esőt jósoltak. Eső lesz a pásztorok szerint, ha a pipamocsok nedves. Akkor is, ha a Nap nyáron felhőben jön fel vagy felhőben megy le, ha a Nap nappal ködös, ha a Holdat szivárvány alakú udvar veszi körül. A ló legyessé- ge, prüsszögése, a csikók futkosása is esőre engedett következtetni. Eső eljövetelét várták akkor is, ha a sertések nem hevertek sokáig a sárban, akkor is, ha ellustultak. A kutya eső előtt beásta magát a ház fala alá. A macska mosakodása, hazajövetele 21
