Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
264 Végső István páros zászlóaljat ún. „Fiat Ansaldo” CV 35-ös kisharckocsikkal szerelték fel. Plusz egy gépvon- tatású 10,5 mm-es tarackos ütegnek kellett az állományában lennie.73 Története során a kerékpáros zászlóaljnak az első igazi harctéri feladatát az jelentette, amikor Csehszlovákia felbomlása után, az első bécsi döntés értelmében a Magyarország által visszanyert felvidéki és kárpátaljai területeken bevetették őket.74 Ezekben a hadműveletben Oszlányi Kornél alezredes vezetésével vett részt a zászlóalj. Az alakulat 1938. szeptemberében, Kecskeméten és Nagykátán keresztül ment Salgótarjánba, a gyülekező helyre. A zászlóalj a kirakodás után Pásztó és Tar községekben telepedett le a hadművelet megkezdéséig. Itt majd egy hónapot töltöttek a katonák. Ezért volt alkalma Kiskunhalasról Fekete polgármesternek és Kathona Mihály főügyésznek megszemlélni az egységet. Október 22-én találkoztak a zászlóalj táborhelyén Oszlányival és a katonákkal. A parancsnok azt üzente: „Halas város katonái elsőrangúan fölszerelve, lelkes hangulatban várják az ünnepélyes órát, amikor átléphetik az ideiglenes magyar határt, ha lehet békés úton, ha kell kemény akarattal és szuronyokkal kergetik ki azokat a bitorlókat, akiknek az ezeresztendős magyar földön semmi keresni valójuk nincs. ” A küldöttség egyébként egy hordó halasi bort, valamint cigarettát vitt a katonaságnak ajándékba.75 Erről a táborhelyről indult el a 2. lovasdandár részeként a kerékpáros zászlóalj.76 Somoskőújfalunál lépte át a trianoni határt, és döntötte le a határsorompót. Útja során Fülek és Feled települések érintésével ért Rimaszombatra, ahol hatalmas ünneplés fogadta őket. A Felvidék déli részének visszavétele nem volt a szó szoros értelmében vett komoly hadművelet. Inkább díszfelvonulásra hasonlíthatott. Lelkes tömegek, ujjongó emberek sorfala között meneteltek be az adott községekbe és városokba. Az embert próbálónak nem nevezhető megszálló feladatok után Oszlányi a következőket irta a polgármesternek: „A magyarok Istene megengedte, hogy a szerencsétlen kimenetelű világháború után húsz évvel a Felvidék magyar lakta területén több mint egymillió testvérünket újból keblünkre ölelhessük. Ezen történelmi időkben dicsőséges szerep jutott a kiskunhalasi m. kir „Balogh Adám ” 4. honvéd kerékpáros zászlóaljnak is, mely Somoskőújfalunál a trianoni határ- sorompót ledöntve Füleken, Feleden át Rima-Szombatra vonult be, kisérve rabságból felszabadult magyar testvéreink ujjongásából és örömkönnyeitől. E vérnélküli, valóban felszabadító és valóban diadalmenet emlékére küldöm, a mi szeretett ősi kiskun városunknak Fülek, Feled, Rimaszombat véráztatta édes magyar anyaföldjének kis maroknyi rögét azzal a kéréssel, hogy drága ereklyét méltóan és becsületben tartam szíveskedjék. ”77 Erre reagálva a képviselőtestület azt a határozatot hozta, hogy a foldrögöket a Csipkeházban fogják elhelyezni.78 Rimaszombat egyébként Kiskunhalashoz hasonlóan nagyon megkedvelte a kerékpáros egységet. Felmerült annak a lehetősége is, hogy esetleg végleg ott marad az alakulat. Ragaszkodását a felvidéki város többször is kinyilvánította. Ám a két település nem kezdett rivalizálásba, hanem épp ellenkezőleg. Fekete Imre polgármester például 1938 novemberében címeres nemzeti zászlót küldött Rimaszombatnak.79 A zászlóalj pedig időközben megkezdte második feladatának elvégzését is, amely során Rimaszombatról kiinduln v n j u rí . va, Taron, Miskolcon, Katyas'. Ereklye doboz a Jelvideki ut emlekere. TJM 63.61.4
