Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Gallina Zsolt-Molnár István: Középkori templom és sírmező Kunfehértó-Templomhegyen
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 87 Középkori templom és sírmező Kunfehértó-Templomhegyen Gallina Zsolt - Molnár István Kőhegyi Mihály emlékére Bevezetés Az általunk bemutatni kívánt lelőhely a Kunfehértó határában elterülő Fehértó DNy-i sarkától 200-300 m-re DDNy-ra lévő 2-4 m magas dombon, amelyet a nép Templomdombnak, Templomhegynek nevez, található. 1962. nyarán Trillsam Márton jánoshalmi tanár értesitette a Múzeumot, hogy e helyről szántás közben kövek, emberi csontok és cserepek kerültek elő. Ennek nyomán Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum régésze, megszemlélte a helyszínt és megállapította, hogy ott egy középkori templom és temető rejtőzik a föld alatt. A következő év tavaszán, 1963. április 16. és május 9. között régészeti ásatást vezetett a helyszínen.1 Teljes feltárásra sajnos nem kerülhetett sor. Kőhegyi két kutatóárkot ásatott. Mivel a másodikban a templom maradványai is előkerültek, ezeket követve ezt a kutatóárkot még két helyen kibővítette. A feltárás során sikerült információkat szerezni a templom elhelyezkedésére, egykori falának szerkezetére. A temető kis részlete is felszínre került. Az ásatási dokumentáció és a múzeumba került leletanyag alapján tesszük közzé, Kőhegyi Mihály halála után és rá emlékezve, az ásatás eredményeit. A templom feltárása Az egykori templomból az É-i és a D-i fal alapozóárkának egy-egy rövidebb szakasza került feltárásra. Megállapíthatjuk, hogy a Ny-K-i iránytól kissé DNy felé tér el a tájolása. Mivel csak a két hosszabb falának egy-egy részlete került feltárásra; szentélyéről, záródásáról, egyéb építészeti elemről nem rendelkezünk információval. Belső szélessége átlagosan 5 méter, külső szélessége 7 méter volt. Ez megfelel egy kis méretű falusi templomnak (1. kép). A falak vizsgálatakor Kőhegyi Mihály megállapította, hogy az alapozás több rétegű volt. Először kiásták az alapárkot, ezt ledöngölték, erre tégladarabokból álló réteget fektettek. Ezt 10- 13 cm vastag fekete földréteggel döngölték le, amelybe vályogtégla darabokat is tettek. Majd vékony 3-4 cm-es sárga agyaggal, majd újra 8-12 cm vastag fekete földdel döngölték. Erre újabb 20-25 cm vastag téglatörmelékes réteget helyeztek, amibe oltatlan meszet tettek. Ezután leön- tötték vízzel, ami kellően megszilárdította az alapozást (2. kép). Erre az alapra építették a téglafalat, amelyet az újkorban, sajnos, az utolsó tégláig kitermeltek. A feltárt részben nem volt megújításra, több építési periódusra utaló jel. Feltárásra került a temetőkerítés alapárkának részlete is.2 A fekete betöltésü, kanyargós alapárokban néhány tégladarab és döngölt föld volt. A temetők körülárkolása már az Árpád- korban megfigyelhető (pl. Csátalja Cs SÓS-PARÁDI 1971. 136.). A késő középkorban általánossá vált a fallal történő körülhatárolásuk (RITOÓK 1997. 169.). A kerítés a feltárt szakaszon nem metszett sírokat.
