Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Kustár Rozália-Wicker Erika: Bronzkori halomsíros temető Csólyospálos-Felsőpáloson
82 Kustár Rozália - Wicker Erika többirányú kapcsolatrendszert és az anyagi kultúrák elemeinek keveredését tükrözi.110 A nyúj- tottvázas temetkezési mód ebben a régióban idegen elem, a halomsíros kultúra előtt nem ismert. Ez a temetkezési mód és a fakoporsók megjelenése Csólyospáloson nyugati hatást mutat, melyet a közép-dunavölgyi halomsíros kultúra közvetített.111 A halomsíros kultúra helyi csoportjainak kialakulásában meghatározó szerepük volt a helyi kulturális előzményeknek.112 Az Alföldön kevés bizonyítéka van a Vatya, Perjámos és halomsíros kultúra közvetlen kapcsolatának a koszideri időszakban, ezért csak feltételesen lehet egykorúságukról beszélni.113 Mai ismereteink szerint a késővatya, Perjámos és a halomsíros kultúra korai leletei területileg respektálják egymást.114 A korahalomsíros leletegyütteseket a koszideri horizonthoz azok a bronzok előfordulása köti, melyek használata már a koszideri időszakban elkezdődött.115 A Csólyospálos-Felsőpálos, volt Budai tanya lelőhelyen előkerült síregyüttesek anyaga a halomsíros kultúra Alfoldön ismert korai leletei közé tartozik. Megjelennek benne a koszideni horizont fémmüves hagyományát követő tárgyak mellett az általánosan elterjedt halomsíros bronztípusok is. A Csólyospáloson talált leletanyag alapján a feltárt temetőrészlet a posztkoszideri időszakra datálható, miközben, főleg az E8 urnasir alapján nem kizárt, hogy a temető használata már a koszideri korszakban elkezdődött. Úgy tűnik, hogy a halomsíros kulturális hatások fokozatosan, kereskedelmi, kulturális stb. kapcsolatok erősödésével jelennek meg az Alföldön, először a meglévő kereskedelmi utak közelében. Ilyen természetes kommunikáció része lehetett az az útvonal, mely Gerjen közelében kelt át a Dunán, majd az Örjeg mocsarán (a Duna holtágán) Homokmégy és Kecel vonalában vezethetett, majd a Körös-ér mentén folytatódhatott, és a mai Velebittől és Senéanski Tresnjevactól (SCG) délre a Tiszába torkollott.116 Ez az út kapcsolatot jelenthetett az erdélyi gazdag érclelőhelyekhez már a koszideri horizont kezdetétől, ahogy azt a Maros kultúra leleteinek megjelenése Gerjenben, és a Duna-Tisza köze déli részén előkerült koszideri kincsleletekkel szinkronizálható leletanyag mutatja.117 Ebben a régióban találjuk a halomsíros kultúra legkorábbi emlékeit és későbbi fejlődési fázisában is intenzíven lakott. A gazdag, fegyveres „vezérsírok“ feltérképezése kijelöli az első kultúrkapcsolatokat és azok irányát.118 Ezek közé a jelentős emlékek közé tartozik kétségkívül az E8 urnasir és az „A” objektum a Csólyospálos- Felsőpálos, volt Budai tanya lelőhelyen feltárt birituális temetőrészletből.
