Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)

Régészet - Csekő Andrea-Cséki Andrea: Késő bronzkori sír Jánoshalma-Kutyahegyről

60

Csekő Andrea - Cséki Andrea

1. kép. Bronztű és bronzcsüngő. Jánoshalma - Kutyahegy

5 cm

A fentebb említett leletek közül csak az áttört csöngőknek találtuk meg pontos párhuzamát, melyek pl. Battonyán (Vada- szán-tanyán) (SZ. KALLAY 1980, 42-60,

5.kép 1-6.), Ürömön (V. HOLPORT 1980, 66, 3. kép 6.) kerültek napvilágra. Az áttört csüngök már a koszideri periódusban felbukkantak, jelenlétük követhető a halomsí- ros időszakban is. A tűnek nem sikerült pontos párhuzamot találni, mivel ezek sodrott alakúak vagy pödrött végűek (V. HOLPORT 1980, 67, 4.kép 1.; TROGMAYER 1975, 33. tábla, 375.). Ezek a tűk a kultúra egész területén már a bronzkor korábbi időszakában elterjedtek (V. HOLPORT 1980, 61.). A háromszög átmet- szetü karperecnek pontos analógiáját nem találtunk, csak hasonló mintázatú darabok ismertek, pl. Tiszafüredről (KOVÁCS 1975, Pl. 6. 59/4a-b, Pl. 10. 102/6a-b, 7a-b, Pl. 31. 342/13), Ürömről (V. HOLPORT 1980, 68, 5. kép 2.), Kiskundorozsmáról (FOLTINYI 1957, X. tábla 10, 14.), Pécskáról (MOZSOL1CS 1973, 256. 3. kép). A kutatók szerint a pecsétlős végű karperecek a késő bronzkor kezdetétől váltak általánossá (V. HOLPORT 1980, 62.). Kemenczei Tibor ennek a típusnak a megjelenését területünkön a halomsíros kultúra vándorlásához köti (KEMEN-CZEI 1968,

66.). A fentebb leírtak alapján a sír a halom- sírosok korai időszakára tehető (R BB2) (KEMENCZEI 1989,93.).7