Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Csekő Andrea-Cséki Andrea-Sánta Gábor: A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón
A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón 51 tábla 1, 3), Süttőről (KOVÁCS 1988, Abb. lb. 16) is idézhetünk párhuzamokat Bütyökdiszes urnák vannak a deteki temetőben is (KEMENCZEI 1968, 8. kép 15), mint ahogy más ÉKmagyarországi leletegyüttesben: Egyek (KOVÁCS 1966, 9. kép 11), Tiszafüred (KOVÁCS 1975, 28. t. 300/1). A későbbi korszakokban, tehát a tápéi temető használata idején, szintén nem volt ismeretlen ez a díszítőmotívum, különösen a Vajdaságban találkozunk vele (TROGMAYER-SZEKERES 1968, Taf. 2. 2). Jelen ismereteink fényében ezt az érdekes edénytípust a halomsíros perióduson belül nem tudjuk keltezni, viszont ki kell emelnünk erős közép-Duna-vidéki és vajdasági (velebiti csoport) kapcsolatait. A kiskunsági-bácskai táj földrajzi nyitottsága, hasonló földrajzi adottságai tág teret engedhettek a kultúrák, díszítőmotívumok keveredésének. Maga a körárkos bütyök olyan díszítésmód lehet, mely különböző kultúrákban és periódusokban feltűnve jól jelzi a koszideri korban meginduló egységesülési folyamatokat. Természetesen emiatt nem köthető pontosabb kronológiai időszakhoz sem. 2. Egyenes peremű, kónikus nyakú, hangsúlyozott vállú urnatípus, vállán széles, feltapasztott bütyökdísszel (1. kép 1). Párhuzamait széles körben megtaláljuk, például Ausztriában (W1LLVONSEDER 1937, Taf. 8.3), Csehországban (JÍLKOVÁ 1958,Obr. 5. 9), Oberpfalzban (TORBRÜGGE 1959, Taf. 10. 20). A Veselé-i telepen nagy számban előforduló típus (BARTÍK 1996, Tab. 5. 7, tab. 6.1,4- 5, Tab. 18. 3, 7), ahogy Salkán (Szalka) is (TOCIK 1964, Abb. 4. 3). Tápén, a tiszafüredi temető leletei közt és más helyeken is jellemző edénytípus, emiatt különösebb információértéke nincs, nem segíti a leletanyag pontosabb korhatározását (TROGMAYER 1975, Taf. 1.4. 1, KOVÁCS 1975b, Pl. 2, Gr. 19.2, KOVÁCS 1966,2. kép 5,23,6.kép 1,5,8,7. kép 15,19,8. kép 20,10. kép 14,11. kép 19-20). 3. ívelt girland-motívumokkal díszített urna (2. kép 4) a bogárzói temető leletei közt fordul elő, (FOLTINY 1957,1.1. 3-4), a girland-motívum a hajdúbagosi és rákóczifalvi temetők leletei közt is ismert (KOVÁCS 1970, 2. ábra 16, 3. ábra 11, KOVÁCS 1981, Abb. 1. 1-2). A lelőhelyek nagy térbeli távolsága azonban nem valószínűsíti a fentebb említett lelőhelyekkel, és a velük fémjelezhető csoportokkal való kapcsolatot. A salkai temetőben is találtak girlandfüzérrel díszített vállú urnát (TOCIK 1964, Abb. 4, 14), s Tápén is (TROGMAYER 1975, Taf. 20.228/2). Egy ritka, és feltehetőleg elsősorban a korai időszakban alkalmazott díszítésmód. 4. Kihajló peremű, tölcséres nyakú urnákat (1. kép 2) széles körben készítettek a késő bronzkori és azt megelőző kultúrák. Ezzel a típussal nem kívánunk mélyebben foglalkozni, Sánta G. hamarosan megjelenő tanulmányában már elemezte a típust (SÁNTA 2004a, 2004b, 37), széles körű, hosszú ideig tartó használata miatt keltezésre nem alkalmas. 5. Urna, vállán függőleges bordadísszel (1. kép 4). Jól felismerhető, jellegzetes edénytípusról van szó, amely a halomsíros kultúra sajátja (KOVÁCS 1965,76-77, KOVÁCS 1975b, Pl. 1.1/1). Kiskőrösön a miénkhez igencsak hasonlódarab kerültelő (KŐSZEGI 1964, l.kép4),az előkerülési körülmények sajnos ismeretlenek. Kőszegi F. ezt az urnát elsősorban osztrák párhuzamokkal kapcsolja össze, megemlítve oberpfalzi rokonait is. Szerinte ez az edénytípus elsősorban a késő halomsíros korszakra jellemző, és ebből származtatja az urnamezős kultúra síkozott és árkolt díszítésű urnáját. A bordadíszítés ívelt változatát korábbinak tartja (KŐSZEGI 1964,4, 7). Ugyanerre jutott Kovács T. is a tiszafüredi temető alapján (KOVÁCS 1975a, 312-315). A fentiek alapján ezt a töredéket a fejlett, de inkább késői halomsíros időszakba datálhatjuk. 6. Sraffozott háromszögekkel díszített vállú urnatöredékek (2. kép 1-2). A sraffozással kitöltött háromszögek jellegzetes motívumok mind a középső bronzkori kultúrákban, mind a Litzenkerámiában, és a halomsíros kultúrában is (KOVÁCS 1965, 76-77, KOVÁCS 1975a, Abb. 3. 1, 12, 18; KOVÁCS 1984, Taf. LXI1. 8, 11, 13; KOVÁCS 1988, 129, Abb. 5. 1; TORBRÜGGE 1959, Taf. 10. 20, Taf. 28. 26-27, etc.; WILLVONSEDER 1937, Taf. 6. 8, Taf. 16.2, Taf. 35.3). Vannak arra utaló jelek, miszerint az edények ilyen díszítése nem éri meg a BD időszakot, és nem keltezhető későbbre a pitteni és a tápéi temető végénél (HONTI1996,248).
