Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Fehér Zoltán: Annak a kincsnek valami jele van. A szanki és móricgáti kincsszerzés hiedelemkör elemzése
400 Fehér Zoltán Az elásott kincs időnként jelt ad magáról Az elásott aranyhoz idők folyamán hozzátapadt a nap néhány tulajdonsága jelesül, hogy az mozog és lángol. A megtalált kincs, ha nem megfelelő módon nyúlnak hozzá, lesüllyed. A kincs lángolása, (tüzet vet ki magából, tisztíjja magát) a leggyakoribb motívuma szövegeinknek. A 40 szövegből 26-ban említik. A kincsmondák éppen ezzel a motívummal kapcsolódnak a lidérclág- mondatípushoz. A lidérclángnak nevezett tünemény természeti oka valószínűleg a fellobbanó mocsárgáz vagy felvillanó foszforjelenség. A19. században még különösen mocsaras Kalocsai Sárközben fekvő Bátya néphitében éppen ezért hihetetlenül gazdag lidércláng mondakör alakult ki. (Itt lámpásnak nevezik.)22 Ám éppen Móricgátról írta Fényes Elek 1851 -ben: Mintegy közepén van egy csaknem hozzájárul hatatlan posványosság.22 Szánk és Móricgát hiedelemvilágában azonban ismeretlen a lidércláng mondakör.24 A fellobbanó láng mindig az elásott kincs jeleként említődik. A mocsárgáz a talajba került szerves anyagok bomlásterméke. Nyilván ezért tűnik fel mocsár, temető, testhalom elhagyott baromkútmellett. Egy sárkánymondában arról van szó, hogy a vihar alkalmával megjelenő sárkányt lelőtték, az leesett, és a zsírja égett azon a helyen.25 Ebből az adatból gyanítható, hogy talán a később feltárt olaj egy korai megjelenéséről lehetett szó. A kincs lángjai lehettek tehát efféle tüzjelenségek is. A fényben akár foszfor jelenség is gyanítható, amikor az fákon (nyilván öreg, korhadt fákon) látszik. Útközbe éjszaka látott egy nagy tüzet a fáknál, a fa hegyéig járt a tűz. Azt hitték, ég afa. Mondták, vajon ki gyújtotta meg ezt a fát? Másnap, mikor jöttek visszafelé, semmi baja nem volt a fáknak. (Sz. Mészáros Istvánná) Az arany a hiedelmek szerint hétévenként tisztítja magát. Bár legtöbb mondánkban bármikor fölcsaphat a kincs lángja, különös figyelmet érdemel, ha ez éppen karácsonykor, az éjféli mise idején történik. Bálint Sándor írja: A téli napfordulóhoz kapcsolódó ősi mágikus cselekmények között, a tüzet, mint a világosság és meleg hordozóját, a Nap szimbólumát is kellő szertartással megtisztelik.26 Ebben a hiedelemkörben nyilván az alsó világ napjának, az elrejtett aranynak a fénye jelenik meg. A földből rendszeres időközökben fölcsapódó láng piros vagy kék színű lehet. A színeknek a magyar népi hitvilágban fontos szerepük van A piros például gonosz-távoltartó, gonoszelhárító szerepű27 nyilván az áldozat kiontott piros vérének analógiájára. A piros egyébként a tűz, a lélek, a szerelem, az élet színe, míg a kék a test, a föld, a levegőé, a vízé vagy az égé. Lükő Gábor szerint a piros és kék szín (a lélek és a test színe) finnugor rokonaink hímzéseiben is uralkodik, de jellemző például a buzsáki hímzésre is.28 A két szín néphitünkben is szerepelhet együtt. Ipolyi írja, hogy mondáinkban a sárkányok kék és vörös láng képében küzdenek egymással,29 Ez a kettősség is talán valamiféle egységbe fonódó ellentétpárt rejthet. Az arany lángolása szinte valamennyi kincsmondában benne van. Az arany tüzet vet ki a földből. (M. Csontos Sándomé) Mondták, hogy elásták az aranyat és bizonyos időnként föllángolt. (Sz. Huber Mátyás) Tűz csapódott ki onnan, ahun arany vót. (M. Annus István) Ha fölcsapott a piros láng, azt mondták, ott arany van. (M. Kovács Tamás Gábomé)Lángot vetettföl. (M. Gál Miklós) Az minden hét évben megjátssza magát. Láng csap föl. (M. Csontos Istvánná) Az arany hét évenkéntföllángol háromszor egymásután. (M. Ladányi Tibor) Az arany tüzet vet hétévenként. (Sz. Meggyesi Illés) Észrevette, hogy előtte egy ideig egy helyen körbe-körbe kék lángjádzott. (Sz. Bazsa János) A láng akkor csap ki háromszor, mikor a karácsonyi éjféli mise van. (Sz. Piszmán László) Az világít, a kincs. (Sz. Nagy Mihály) A fűbe valami tűz kék lánggal szaladgál. (M. Bazsa János) Egy bokornálföllobbant a világosság. ...Az arany tisztította magát. Az lobbantföl. (M. Csontos Jánosné) Föllobbant a láng éjjel... Utána megint hét évre lobban föl. (M. Csontos Jánosné) A szőlőn láng csapott föl nappal. Szaladt a tűz. (M. Eszik Pálné) Ugyancsak fontosnak kell tartanunk a szövegekben szereplő számokat, hisz általános megfigyelés a népi hitvilágban a hármas, a hetes és a kilences szám fordul elő leggyakrabban,30 A háromszori ismétlés a szerencse biztosítására és a szerencsétlenség távoltartására irányuló
