Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Füvessy Anikó: Újabb adatok egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhelyről
Újabb adatok egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhelyről 389 módot adhat, mely szerint a műhely a címer-motívummal divatot akart teremteni. Ezeknek a daraboknak, melyek 1837-ben és 1840 készültek a monogram hiányában konkrét megrendelője talán nem is volt. Azt 1837-es példány a Néprajzi Múzeumba a Komárom megyei Keszegfalváról 1902-ben Bátky Zsigmond gyűjtéseként került be. Az országcímer minden elemében hasonlatos az 1830- as nyereghez, csak ezen nem monogram, hanem kettéosztott évszám található.20 Bátky Zsigmond a dunántúli lelőhelytől függetlenül tiszafüredi készítésűnek tartotta. 1840-ben készült a hódmezővásárhelyi múzeum példánya (14. kép).21 Az előzőekkel egyező címer szintén a hátsó kápafej felső oldalán található. Az első kápafej felső oldalán egyszerű, vésett kinyílt virágtányér, melyet beütött félkörök zárnak. Az első kápát beütött félkörök és apróbb körök díszítik, míg a hátsó kápán az 1830-as nyereg díszítményei jelennek meg. Ehhez a műhelyhez vagy műhelykörhöz köthetők a kápájukon domború faragású, hasonló elrendezésű leveles virágokkal ellátott nyergek, melyek egyike a Móra Ferenc Múzeumban van, a másik kettő pedig a Néprajzi Múzeumban és a Thorma János Múzeumban található. A domború faragású motívumok hasonlósága mellett a széles, lapos kápák, a kápákat díszítő beütött mintasorok is egy típusba és egy készítőhelyhez kötik ezeket a darabokat.22 Kiskunfélegyházán a múzeum 55.1105.1. leltári számú, kápáin rézszegéllyel ellátott nyerge első kápafeje alsó részének díszítményében, kápái külső oldalainak beütött mintasorában és domború faragású levélkoszorújában szintén ehhez a műhelyhez köthető. A Néprajzi Múzeum mívesen faragott nyerge felépítésébe, beütött mintasoraival s hátsó kápakanalának virágdíszében számos egyező elemet sorakoztat fel az 1786-os kecskeméti és az 1849-es szegedi nyeregével (15. kép). Ennek a nyeregnek megegyező díszítőelemeket felsorakoztató párját a kiskunhalasi múzeumban találjuk.23 A gazdag virágomamantika a Néprajzi Múzeum és a kiskunhalasi múzeum példányain már kissé leegyszerűsödött, de még így is igen igényes alkotás. További darabokat lehet még ehhez a műhelykörhöz kötni az első kápafej felső, beütött körívekből kialakított mintasora, illetve a kápafej alsó részén gyakoribb beütött csillagokból, egyenes vonalakból és körcikkekből összeálló igen egyszerű, de dekoratív díszítmények alapján. A stíluselemezések, melyeket szerencsésen egészített ki több, ebbe a típusba tartozó tárgyon lévő felirat, egy eddig kevésbé ismert nyereggyártó központ egyik műhelyének azonosítását tette lehetővé. Erről a központról a XVIII-XIX. századi források ugyan nem emlékeztek meg, de minőségben és díszítményeinek színvonalában remek munkákat hagyott az utókorra. Ahhoz, hogy a készítés helyét feltételező központ még a szakértő Bátky Zsigmondot is megtévesztette, nagyban hozzájárult a reguláris hadsereg által szigorúan szabályozott felépítés, mely az egyes központok termékeit igen hasonlóvá formálta. így nem lehet azon csodálkozni, hogy magyar típusú nyergeink egy része szerkezetileg igen hasonló, s csak a díszített példányok stílus-elemzése derítheti ki szerencsés esetben a konkrét készítési helyet. Köszönet az OTKA T 046165 számú pályázat támogatásáért és a rajzokért, amelyeket a szerző fényképfelvételei alapján Varjú Róza készítette.
