Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Juhász Gábor: Kiskunhalas a Filmhíradókban és archív filmfelvételeken
312 Juhász Gábor MFH 1972/19. Magyar Filmhíradó 1972. 19. szám. fekete-fehér, tudósítás, hossza: 1'45” Kiskunhalasi körkép. Utcaképek, Városháza, Tabán, forgalom, régi szélmalom, tanyavilág, parasztházak, tájképek, szőlőművelők, kötöttárugyár üzembelső, csipkevarró asszonyok. Narrátor: Az egykori kiskun kapitányok székhelye, Kiskunhalas. Az egyetlen város a ritka településű déli részen, a Duna-Tisza közén. Lakóinak száma lassan megközelíti a 40 ezret. A település már sok évszázados, de igazi várossá csupán az utóbbi évtizedekben vált. Azóta a Kiskunság egyik kereskedelmi, ipari és kulturális gócpontja. Természetesen nem az ősi szélmalom az egyetlen, ami a múltra emlékeztet. A nagy kiterjedésű város egyes részei még ma is őrzik a 100-200 év előtti arculatot. Kiskunhalasnak széles a határa és hatalmas a tanyavilága. Az itteni homokba nem csak a nyárfa, az akácfa és a szőlő eresztett gyökeret, hanem maga az ember is. Az öregebbek még ugyanúgy birkóznak a sivár homokkal, mint őseik. A szövetkezeti összefogás segítségével mégis jobban élnek. De a fiatalokat már nem vonzza a sivár, szél kavarta homok mezőgazdasága. Az ő munkába állásuk tette lehetővé a város ipari fejlődését. így zömmelfiatalok dolgoznak a városba települt üzemekben. A város nevét a Kiskunságon és az országhatáron túl is ismerik. A kiskunhalasi asszonyok végtelen türelme, ügyessége és művészete révén a halasi csipke világhírt szerzett a városnak. MFH 1981/36. Magyar Filmhíradó 1981.36. szám, fekete-fehér, riport, hossza: 2'43” Temető helyén lakótelep Kiskunhalas város látképe, a régi református temető a lakótelep mellett. Régi fejfák, síremlékek ápolása, temető-múzeum terve. Narrátor: Hazai tudósításunkat a Kiskunság fővárosából, Kiskunhalasról hoztuk ezúttal huzamos ideje, hogy érvek és ellenérvek csatáznak itt egy régi temető sorsa körül. A tanács lakótelepet építene a helyén, a lakosság kegyeletből és értékféltésből szeretné megmenteni a neves halottak sírhelyeit, a sajátos faragású fejfákat, amelyeknek egy része sajnos még a vita kezdetén megsemmisült. Hallgassuk egy lokálpatrióta, Gál Lajos érvelését: Gál Lajos szinkronja: Osszejárva az ország majd'minden temetőjét, én Halason találtam azokat a legnagyobb kulturális értékeket, amik egyetlen más temetőben sincsenek meg. Művészi vonalon többek közt itt van a világhírű halasi csipke egyik megteremtője, Markovits Mariska. Aztán irodalomtörténeti vonalon itt van Sass Károly, Petőfi násznagya is. Egy harmadik személyt is meg kell említeni, ez Zseni József, aki Budapestnek megszerezte a Népligetet, a Margitszigeten fölállította a Bihari-szobrot, akinek halhatatlan, elmúlhatatlan érdemei vannak Rákóczi hazahozatalában. Tudományos vonalon itt van Szilády Áron és Thúry József, a két magyar orientalista. Úgy érdekességként említem, hogy Zseni Józsefet a temetőből áttelepítették egy másik temetőbe, jóllehet díszsírhelyet ígért neki a tanács. Idős nő (név nélkül) szinkronja: „Fel voltunk háborodva, ...persze és hát mindannyian, akinek csak hát, a fél városnak vagy az egész városnak volt itt hozzátartozója a sírba és hát mindannyian tiltakoztunk ellene. ” A városháza
