Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Juhász Gábor: Kiskunhalas a Filmhíradókban és archív filmfelvételeken
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 307 Kiskunhalas a Filmhíradókban és archív fílmfelvételeken Juhász Gábor 1895. december 28-án, a párizsi Grand Café kávéház alagsorában tíz darab egyenként 2 perces filmmel a francia Lumiére testvérek megtartották az első mozielőadást. Az akkoriban szabadalmaztatott kinematográf lehetővé tette „élőképek” bemutatását nagyobb közönség előtt is. A találmánynak voltak már előzményei, nem a mozgóképet találták fel Lumiére-ék, hanem a mozit. A moziban először a mozgás látszatának élménye hatott. Ezt követte hamarosan az érdekes vagy tréfás történetek elmesélése a moziban összegyűlt heterogén, változatos társadalmi közeg, a néző számára. Lumiére-ék találmánya pénzügyi szempontból is óriási siker volt. Egész Európát bejáró vetítéseik után 1897 márciusában Párizsban megnyílt az első állandó mozgókép- színház. A századfordulót követően már világszerte működtek mozik. Lumiére-ék csaknem 100 operatőrt küldtek szét a világba, hogy rögzítsék a legfrissebb eseményeket. Egy 1897-es katalógus már 358 filmet sorol fel; tájfelvételeket, városi jeleneteket, politikai és katonai események dokumentumait. Az aktuális eseményekről való tudósítás kezdettől fogva a filmművészet fontos feladata volt. A francia Georges Méhes még a valóság filmes eszközökkel való rekonstrukciójára szorítkozott, addig Charles Pathé munkatársai VII. Edward koronázásán, 1901-ben a helyszínen, az angol ceremóniamester tanácsait követve forgattak. Különösen kedvelték a sporteseményekről, valamint a nagy balesetekről és természeti katasztrófákról szóló riportfilmeket. 1909. március 31-én, „Pathé innen-onnan” címmel mutatja be a legnagyobb francia filmvállalat első híradóit. Amint fentebb említettük, már az első években is rögzített a filmkamera politikai és egyéb fontos vagy érdekes eseményeket. Yannak filmszalagok a dél-afrikai búr háborúról, a galvestoni forgószélről és az 1906-os San Francisco-i földrengésről. II. Miklós koronázását éppúgy rögzítették celluloid szalagon, mint William McKinley amerikai elnök hivatalba lépését és Viktória királynő temetését. II. Vilmos császár is kedvelte a filmet, így felvétel maradt meg protokolláris ünnepségeiről. Eltérően ezektől a rövid filmfelvételektől, a Pathé Faits Divers később „Pathé Journal” hosszabb műsort adott, egy-egy hírcsokrot illesztve programjához. így született meg a filmhíradó. Más francia társaságok is csakhamar elkészítették a maguk híranyagát. Bár az amerikaiak is forgattak híradókat, ezt a piacot az első világháborúig a franciák uralták. Az első világégés kitörése után az ellenség híradóira nem volt kíváncsi a szemben álló fél, leginkább a hivatalos cenzúra szerint. 1914 szeptemberében Oskar Meßter elkészítette a Német Birodalom első filmhíradóját „Meßter egy hete” címmel. Meßter kezdettől fogva együttműködött a hadsereg főparancsnokságával és heti híradói a kormány propagandaeszközévé váltak. Ez azonban nem csupán német sajátosság volt. A filmet a bolsevikok is a szovjet-orosz forradalom szolgálatába állították. Az 1917-es októberi forradalom utáni években a szovjet-orosz filmgyártás szétzilált állapotban volt úgy az alkotógárdát tekintve, mint gazdaságilag. Ezekben a kezdeti években a szovjet-orosz film a heti híradóival alkotott figyelemreméltót. Szokássá vált, hogy a rendezők, operatőrök együtt utaztak a katonákkal a polgárháború frontjaira és mutattak be hosszabb összeállításokat az aktuális eseményekről. A mai néző felismerheti e törekvésekben a CNN hírtelevízió haditudósításainak előzményeit. A magyar mozilátogató 1914-ben láthatott először magyar gyártású filmhíradót. A Kino Riport mindössze egy alkalommal jelentkezett. 1918-ban 4 filmkiadó is megjelent a filmhíradós
