Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
278 Végső István menetcéljuk végállomásához, ahol a következő látvány fogadta őket: „ a Kárpátok lejtőjén egy lankás völgy terült el, melyet a Mizunka patak szelt ketté. Egy hatalmas faház terpeszkedett a patak túlsó partján, pár kisebb rozoga ház szanaszét, ezvolt Wyszkow. ”138 Innen az egység július 4-én reggel 4 óra 30 perckor folytatta útját Dolina felé.139 A zászlóaljat Dolinába érkezésekor az ukrán lakosság nagy örömmel köszöntötte: „Dolina lelkes örömmel fogadta honvédeinket. Bomba és golyózápor helyett virágesőfogadta és kísérte a zászlóaljat az egész menetvonalon. ”140 Pihenőt szerettek volna tartani a zászlóalj tisztjei, de a parancsnokság keresztül húzta a számításaikat: „Nagy kényelemmel láttak honvédeink az ízletes ebéd elfogyasztásához. Az ősi katonasors íratlan szabályai szerint azonban mindig ilyenkor jön a meglepetés. Most is éppen ebben a pillanatban futott be a parancs, hogy a zászlóalj törjön előre. ”141 Az útjukat délkeleti irányba, azaz, Sztanyiszlau felé kellett folytatni. Ezen az úton egyre több akadályba ütköztek, amelyek szinte áthidalhatatlanoknak tűntek. Kalusz község még virágesővel fogadta őket, de ezt a települést elhagyva Lomnica folyón már nem találtak ép hidat. S itt bizony a technikára és az emberi leleményességre is szükség volt. Sikerült ugyan gázlót találni, de ettől függetlenül nem ment könnyebben az átkelés „ az egyik Hansa vontató már lomhán be is merészkedett a vízbe, hogy átkeljen a túlsó partra. A folyó közepén azonban elhagyta az ereje és megállt. Erre egy Botond, hogy kiválóságát igazolja megindult, hogy maga mögött hagyja el a lesüllyedt vontatót. És csakugyan kis erőlködéssel, de átjutott a túlsó partra. Ennek nyomán a kis Kruppok már játszi fürgeséggel átrohantak. A nehezebb gépkocsikat a tisztek és a legénység vízben gázolva segítették át a túlsó partra. (...) A tisztek és a legénység egy része benn állt a mellig érő rohanó vízben, másik része pedig a vontató kötélnél segédkezett. ”142 Az utat tehát nehézségek árán, de folytatni tudták. A zászlóalj 36 óra alatt magas hegyi és úttalan terepen haladt előre és mintegy 180 kilométert tett meg. A menetelést természeti akadályok is nehezítették. Nehéz hegyi terepen több magaslatot is meg kellett mászniuk úgy, hogy közben az összes jármüvet segíteni kellett a fel és lejutásban. A 15. kp. zlj. már lassan két napja menetelt a Galíciában, a hadműveleti területen. Ezalatt meg kellett mászniuk a 750 m magas máramarosi hágót, a 941 m magas wiszkowi hágót, az 1339 m magas Bahonka és az 1377 m magas Horodiszce hegyeket.143 Az előrenyomulás azonban még így is túl gyorsan ment. Pedig az esőzések erősen feláztatták és járhatatlanná tették a vidéket. Ennek ellenére a terv sikerült, a zászlóalj elérte a kitűzött célt, Sztanyiszlav körzetébe ért. A járőrök és a felderítők azt jelentették, hogy a várost a szovjet hadsereg elhagyta. A július 4-én 15. kp. zlj-ból délután 3 órakor, elsőként Sepsy Dezső főhadnagy vonult be géppuskás századával. A kerékpáros honvédeket a város ukrán lakossága nagy lelkesedéssel fogadta. A katonaság megkezdte a helyi ukrán nemzetőrség megszervezését és kinevezte a helység új, ideiglenes vezetőit. A helyi börtönből mintegy 800-900 politikai és hadifoglyot szabadítottak ki. Köztük 2 magyar hírszerzőt, és 4 - az előző napokban kényszerleszállást végzett - német pilótát.144 A szovjet erők pánikszerűen menekültek el innen, így igen nagy mennyiségű hadianyagot sikerült zsákmányolni.145 Július 4 éjjelére egy egység kivételével az egész 15. kp. zlj Sztanyiszlauba érkezet és itt éjszakázott. Ám nem volt nyugalma az egységnek a sebtében felállított ukrán nemzetőrség túlságosan komolyan vette munkáját és a polgári lakosság mellett, már a kerékpáros katonák életére is veszéllyel voltak. A parancsnokság intézkedésére újraszabályozták a nemzetőrség feladatkörét és eljárási tevékenységét a városban.146 1941. július 5-én 15. kp. zlj. Sztanyiszlavból megkezdték az előnyomulást a Dnyeszterhez. A parancs szerint a Dnyesztert Nyizsnyiovnál kellett a 15. kp. zlj-nak elérnie.147 A Dnyesztemél a hidak már fel voltak robbantva, így az átkelés igen lelassult. Ám ennek ellenére július 6-án délelőtt az egész Kárpát csoportból elsőnek a 15. kp. zlj-nak sikerült a partváltás.148 Elszázada a Nyizsnyovnál felrobbantott híd pilléreit, padlókkal és létrákkal hidalta át.149 A 15. kp. zlj. ügyes partváltásáról egy katonai jelentés igen érzékletes és részletes leírást készített: „Előttük a Dnyeszter folyam zavaros víztömege hömpölygőit magába ölelve a két hatalmas felrobbantott
