Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
272 Végső István visszavonult, bajtársai tüzelőállásában vértócsában fekve találták Zilah Istvánt. Puskájából és töltény táskájából az utolsó töltényt is kilőtte, s úgy halt meg, mint egy igazi hős parancsnok: beosztottjainak vitéz magatartásával példát nyújtva. Szíven találta egy ellenséges lövedék és azonnal meghalt. ”93 A tűzpárbajnak két sérültje is lett. Rigó József őrvezetőt és Kovács I. Sándor honvédőt az ungvári kórházba szállították. Utóbbi viszont olyan súlyos hasi sérülést szenvedett, hogy néhány nap múlva meghalt. így ő tekinthető a zászlóalj második hősi halottjának.94 Oszlányi alezredes egyébként azonnal a helyszínre utazott és személyesen vizsgálta és mérte fel a helyzetet. A 28 éves tisztest hatalmas gyászszertartás keretében temették el a halasi régi református temetőben. A Hősök Emlékműve mellől indult a gyászolók tömege, ahonnan a város vezetői mellett Oszlányi alezredes búcsúztatta. S a következő szavakat intézte a fiúkat sirató szülőkhöz: „ Vigasztalódjanak, mert kedvesfiúk úgy halt meg, mintegy igazi hős.,X)i A kp. zlj-t április 6-ára Csap térségébe helyezték vissza. Itt érte a következő veszteség őket. A betegeskedő Vékei Balázs tartalékos honvéd tüdőgyulladást kapott, ezért kórházba szállították, majd a visszavonuló zászlóaljjal Kiskunhalasra tért vissza.96 Alig egy hónap múlva május 4-én a kiskunhalasi közkórházban meghalt.97 Ő volt az egység harmadik hősi halottj a. A zászlóalj 1939. április 15-én érkezett vissza Kiskunhalasra. Sapkájukba az uzsoki fenyőerdőkből hozott ágakkal vonultak fel a Hősök Emlékműve elé. Szokás szerint nagy ünnepség és lelkes tömeg fogadta őket. Oszlányi Koméi a város üdvözlése után elmondta, hogy csapatai 14 községet szálltak meg tevékenységük folyamán. Katonái a nehéz körülmények ellenére méltóképpen helytálltak ebben a küldetésben is.98 A kárpátaljai hadműveletek eredményeképpen Oszlányi Koméi alezredest kitüntették a hadidíszítménnyel és kardokkal ellátott magyar érdemrend lovagkeresztjével. Az indoklás szerint: „A március 23-ai előrenyomulás alkalmával személyes bátorságával több ízben is zászlóalja példaképéül szolgált. (...) A 15. kp. zlj. Hadiállományára való emelésénél és vezetésénél nagy céltudatosságról és erélyről tett tanúságot. 1940 februárjában Oszlányi Koméit leváltják a zászlóalj éléről és helyére Istvánffy Ede alezredest nevezték ki.100 Az új parancsnoknak nem sok ideje maradt a zászlóalj megismerésére. Tavasszal már hadgyakorlatra indították az egységet Kiskunhalasról. S új feladat is várt a kerékpáros katonákra. A második világháború tengelyhatalmi szövetségi rendszerében igen jól manőverező magyar külpolitika újabb sikert könyvelhetett el. A második bécsi döntés nyomán újabb területek kerültek vissza Magyarországhoz. Ezúttal Romániát kényszeríttették arra, hogy egy közös döntőbizottságnak engedelmeskedve, országrésznyi területet adjon vissza a magyaroknak.101 Partium északi és középső valamint Erdély északi és keleti részeinek visszavételében a zászlóalj újra szerepet kapott. Bár 1940-ben az erdélyi ország gyarapítás alkalmával csak igen rövid ideig vett részt a hadműveletekben. A zászlóalj zöme 1940 májusában már elhagyta a várost. Az erdélyi hadműveletek már augusztus végén elindultak, de a 15. kp. zlj. csak szeptember elejétől kapcsolódott be. Nagypalád és Halmi között lépték át a trianoni határt. Útjuk során Mezőörményesig több mint harminc települést érintettek. 1940. szeptember 19. után indultak vissza közel húsz települést érintve Nagyvárad irányában hagyták el a partiumi részeket. A tisztek egy része az oda felé vezető útvonalra Debrecenen keresztül érkeztek. Ezekre a napokra az egykori kerékpáros tiszt így emlékezett vissza: „ 1940-ben az utat kerékpárral tettük meg egészen az észak-erdélyi részekig. Itt különösebb fogadtatásban nem volt részünk. Személyes élményem a következő volt Erdélyben. A parancsnokság utasítására el kellett menni egy pópához, akinek két lánya volt s valószínűleg féltek a magyar katonáktól. így először nem volt hajlandó magyarul beszélni. Mikor aztán megmagyaráztuk neki, hogy ne féljenek, mert semmi bántódásuk nem lesz, mindjárt tudott magyarul. Különben a kerékpárosoknak olyan volt a beállítottságuk, hogy nem bántottak senkit, nem lövöldöztek, igyekeztek békés úton megoldani az esetlegesen felmerülő problémá-
