Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
260 Végső István beli MOVE, levente- valamint cserkészcsapatok részvételével olyan hadi feladatokat és szituációkat kellett megoldania a résztvevőknek, amelyek egy háborús konfliktus alatt előfordulhatnak. Az 1939. szeptember 10-én vasárnap sorra kerülő rendezvényen a Kiskunhalas belterülete volt a hadszíntér. Az utólag egy kissé groteszk „versenyt” szinte az egész lakosság figyelemmel kísérhette, hiszen a város különböző pontjain zajlottak a harci feladatok. Részletek a megrendezettjelenetekből: „Kecelindul, hangzikfel 10óra 45perckor. A keceliMOVE-isták villámgyorsan bújnak elő rejtekhelyükről. Indulnak. Nyomukban vagyunk. Távolban autó tűnik fel. Pillanatok alatt eltűnnek az árokban. Aztán tovább. A Mélykúti út felrobbantott részét a nádason keresztül megkerülik. Majd bekanyarodnak a Natkai sziget felé. Néhány lépés után rajuk ostoroz egy golyószórós rajt a kukoricás mellett. A parancsnok visszafordítja a raját a túlerő elől. Ugyanezt tette később a Halasi MOVE. A többi rajok itt bizony mind elvéreztek. (...) Fél 12 felé tűnik fel az első raj. S Halas közepén megkezdődik egy soha nem látott háborús színjáték. A harckocsi indul. Egymás után támadnak a rajok, gázálarcban. Sűrű gázfelhő szakad a térre. Cserkészek, leventék, Move-sok kúsznak, futnakfától-fáig támadva. ”53 A zászlóalj híres volt arról, hogy katonái igen jó viszonyt ápoltak egymással. Nagy barátságok születtek a laktanyán belül. A legénységi állomány, valamint a tiszti kar a körülményekhez képest megfelelő kapcsolatban áll egymással. A tisztek a katonai rendnek megfelelően emberségesen bántak beosztottjaikkal. A tisztikarra amúgy is jellemző volt, hogy próbált olyan kontaktust kiépíteni szükebb és tágabb környezetével, hogy az mindenkinek hasznára válhasson. Erről Kupa Antal egykori tartalékos tiszt így vallott: „A parancsnokok változtak, a tisztikar azonban ugyanaz volt a mozgósításoknál, így jó volt találkozni a tiszttársakkal, mert szinte mint jó barátok találkozhattak, ami még most is kellemes érzéssel tölt el. A zászlóaljnak igen jó kapcsolata volt Halas város vezetésével. Ez abban is kidomborodott, hogy a város akkori fásítását szinte teljes egészében a zászlóalj végezte el. ”54 Utóbbi két mondat kapcsán több megjegyzést is lehet a zászlóalj tevékenységéhez fűzni. Kiskunhalas vezetői mindig igyekeztek a zászlóaljjal jó viszonyt kialakítani. Ennek egyik része volt, hogy a város állandó pénzügyi problémái miatt nem tudott gondot fordítani az országosan előírt fásítási programra. A belügyminisztériumtól több felszólítást is kapott a polgármester, hogy mutasson fel eredményeket és jelölje meg azokat a személyeket, akik ezt a munkát helyben végzik. Állandó halogatás és kisebb-nagyobb fásítások után végül a helyben állomásozó katonaságot kérték fel, hogy ezekben a városrendészeti műveletekben vegyenek részt. így többek között a kerékpáros laktanya körül és a belvárosban több helyen egy ideig ők végezték el azt a munkát, amit egyébként a településnek kellett volna. Emellett arra is gondot fordítottak, hogy Kiskunhalast pénzbeli adományokkal támogassák. Jótékonysági bálokat, műsoros esteket szerveztek szinte minden évben egy-egy adott cél érdekében.55 Emellett a város számára anyagi hasznot jelentett az is, hogy tiszteket, katonákat és családjaikat kellett elszállásolni és vendégül látni. Erről a Halasi Hírlap ekképpen írt cikket, Mitjelent Halasnak a katonaság? Egymillió pengőt évente! címmel. Ebben a következőket írták le: „A város gazdasági életében is jelentősen emelkedett a forgalom pár év óta, mióta Halas katonai állomás lett. A katonaság ide helyezését jelentősen érzi az ipar, a kereskedelem és a birtokos osztály egyaránt. Közvetve megérzi a katonaság ittlétének jelentőségét mindenki, aki termel, árut hoz forgalomba, de érzi a fogyasztó is. Mert Halas, mióta katonaságot kaptunk, határozottan ,, drága város ” lett. Mást ne mondjunk, a lakások 30-40 százalékkal emelkedtek, s még úgy sem lehet rendes lakást kapni, mert mindent elfoglalnak a tisztek és altisztek.” A cikk írója szerint Kiskunhalason évente egy tiszt 20.000 pengőt, egy altiszt 24.000 pengőt, míg egy legénységi állományú honvéd 7.000 pengőt költ el.56 A kereskedők és terménybeszállítók is igen jól jártak, ha a honvédséggel szerződtek. Sok helyi gazda, pék és molnár egész évben csak a helyi laktanyának szállított. S, hogy mennyire nagy jelentőségű és mindenre kiható szerepe volt a kerékpáros zászlóalj megjelenésének, az is bizonyítja, hogy még templom is épült miattuk a
