Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között 257 Jf '’ Nfi JA f. r j fiWvwf J 1 ^ ■ jJŰ WLM i 3. Zászlóalj felvonulása egy ünnepségen a kiskunhalasi Hősök szobra előtt. Haypál Bertalanná tulajdona napon egy színházi, vagy hazafias előadást rendeztek és adtak elő a Városi Színházban.43 Ez általában azt jelentette, hogy rövid színjátékokkal, hazafias versekkel, dalokkal szórakoztatták a közönséget. A példa kedvéért az egyik első ilyen jellegű előadás műsorpontjai 1934-ből, amelyet a helyi diákokkal együtt adtak elő: „1. Hiszekegy, énekli a dalárda, 2. Ünnepi beszéd, elmondja Hosszú István alhadnagy, 3. Szaval: Sepsy József szakaszvezető, 4. Mi füstölög... énekli a dalárda, 5. Az utolsó kezelő, élőkép, 6. Szaval: Müller Gyuszika, 7. Tavasz elmúlt, énekli a dalárda, 8. A pópa leánya, hazafias színmű 1 felvonásban, 9. Hungária, élőkép, 10.Himnusz.”44 A Hősök napján is főszereplői voltak az eseményeknek.45 Ok álltak díszsorfalat. S általában a katonai állomásparancsnok és polgármester mellett a zászlóaljparancsnok is rövid beszédet mondott, majd megkoszorúzta a kiskunhalasi Hősök szobrát. A kerékpáros zászlóaljnak volt saját ünnepe is, minden december 15-én. A program szinte minden évben ugyanaz volt. Délelőtt közös ökumenikus istentisztelet után a Csipkeház melletti Vásártéren csapatszemlére vonultak a katonák.46 Ezt az este folyamán egy-egy, a korszellemének megfelelő színházi előadás követte. Kiskunhalason már a zászlóalj bevonulásának évében, 1932-ben színre vittek egy ilyen darabot, a „ Vén bakancsos és fia, a huszár’’ című népszínművet. Ezekkel az ünnepségekkel emlékezett meg a zászlóalj a névadójáról a Rákóczi szabadság- harc egyik kiemelkedő kuruc parancsnokáról Béri Balogh Ádám brigadérosról.47 Ezért az ünnepségek előadásai egyébként is mindig a kurucos időket idézték. Ennek a hagyománytiszteletnek a megbecsüléseképp a Magyar Vitézi Rend budapesti küldöttsége 1937. december 15-én egy dísztárogatót adományozott a zászlóaljnak .48 A katonai egységeknek központi utasítás szerint kötelező is volt ezeken a rendezvényeken részt venni és az adott állomáshelyen. A honvédség ezzel kívánta 1918 után megtépázott tekintélyét részben visszanyerni, és pozitívan alakítani.49 A „műkedvelő” katonák azonban nem csak ezért szerettek ezekben a művészeti rendezvények szereplői lenni. Többen közülük igen tehet-
